Tulajdonképpen az etimológia olyan, mint valami „train of thought”… Az egyik szó húzza maga után a másikat, az egyik kifejezésből jön a következő és már fogom is a fejem, hiszen mindről lehetne – és kellene is – cikket írni.

Íme a „Balek” sorozat harmadik tagja.

Ha valamilyen ismeretlen szóval találkozok, és van feljegyzés arról, hogy ki volt az első, aki használta, akkor érdemes ezen a vonalon elindulnom. A scapegoat szót Willaim Tyndale alkotta, aki – többek között – bibliafordító is volt, a késő középkor és az újkor fordulóján.

Miért érdekes számunkra ez?

Azt talán elég sokan tudják, hogy számos kifejezés és mind a mai napig használt idióma a Bibliából származik. Nemcsak az angolban, de a magyarban is! Ugye ismerősek?

„A wolf in sheep’s clothing” Matthew 7:15

Báránybőrbe bújt farkas…

„An eye for an eye a tooth for a tooth” Matthew 5:38

Szemet szemért, fogat fogért…

„Cast your pearls before swine” Matthew 7:6

Gyöngyöt szórni a disznók elé…

„Fall from grace”

„The powers that be”

Azt talán már kevesebben tudják, hogy a legtöbbet hivatkozott és a leginkább elterjedt Bibla-változat a „King James”-nek nevezett verzió, amelyet 1604-1611 – ig készítettek el, és első Jakab király uralkodása alatt adtak ki, innen a név. Ez az időszak – a tizenhetedik század eleje – igazi virágkor volt Anglia számára. Első Erzsébet, aki 1603-ban hal meg, uralkodása alatt élt és dolgozott Shakespeare, ekkor vált igazán elismertté az angol reformáció, és ekkor jött el az ideje annak is, hogy az Ó és Új Testamentumot egy közös kötetben kiadják végre angol nyelven is.

A reformáció egyik legnagyobb jelentősége ebben rejlett: szinte minden európai államban elkészültek a Biblia fordításával. Az eddig csak latinul elérhető, vagy csak részlegesen, töredékekben fordított szövegeket mindenki számára elérhetővé tették, részben a fordítás, részben pedig az új technológia: a nyomtatás által. Ez történelmi mértékű változást hozott az egész kontinens életében.

A katolikus első Jakab király 1604-ben, uralkodása első évében úgy döntött, hogy szponzorálni óhajtja a Biblia lefordítását, ezért jelentős pénzösszeggel támogatta a munkálatokat. Azt azonban nagyon kevesen tudják, hogy a King James Biblia nagyban támaszkodott William Tyndale munkájára, aki olyannyira nem volt katolikus, hogy ezért ki is végezték 1536-ban. Hát nem ironikus? Jakab király Bibliáját, a katolikus szentírást egy eretnekségéért kivégzett fordító munkájára alapozták.

[caption id="attachment_239" align="aligncenter" width="494"] William Tyndale (1494 - 1536)[/caption]

Tehát Tyndale volt az első aki a scapegoat szót használta, 1530-ban. Mit jelent ez a szó? A Webster-em szerint:

1. „A goat over the head of which the high priest of the ancient Jews confessed the sins of the people on the Day of Atonement.”

2. „A person group or thing upon whom the blame for the mistakes or crimes of others is thrust.”

A szó maga két összetevőből a „scape” illetve a „goat” szavakból áll össze. A scape vagy (’scape) az escape ige archaikus, régies változata, itt azt jelenti, elmenekülő, elszaladó, kiszökő. A goat főnév jelentése kecske. Vagyis Tynedale azért alkotta ezt a szót, hogy megnevezzen egy kecskét, amely elszalad vagy kiszökik valahová. De hová?

Az első jelentés magyar fordításban:

„Egy kecske, amelynek fejére az ókori zsidók főpapja rávallotta (sic) a nép bűneit a Jóm Kippur előtti napon.”

Ehhez a fordításhoz szükség van egy kis magyarázatra. Az ókori Közel-Kelet népei között elterjedt gyakorlatnak számított, hogy a közösség bűneit egy állatra helyezték át. Ez a szokás a zsidóknál is megtalálható volt, akik a fenti napon két darab – érdekes módon – nőstény kecskét vittek ki a sivatagba, az egyiket Jahve-nak, a másikat Azazel-nek ajánlva. Azazel neve egyrészt egy meglehetősen kopár hegyet, másrészt egy misztikus vallási figurát jelöl. A két kecske közül az Azazelnek ajánlott viselte a bűnöket, míg a másik Jahve kiengeszteléséért került feláldozásra.

[caption id="attachment_245" align="aligncenter" width="600"] A simple goat. No 'scape yet.[/caption]

Érdekes, hogy ez a kifejezés a magyarba bűnbakként került át, holott nőstény kecskékről volt szó. Valószínűnek tartom, hogy maga a magyar szó is a bibliafordítók egyikének – vagy magának Károlinak, vagy Szenci Molnárnak – köszönhető.

A második jelentés pontosan visszaadja, amit a szó ma jelöl: Egy személy, csoport, vagy dolog, amelyre mások bűne, vagy hibája miatt a hibáztatást/büntetést hárítják.

Akár meg is állhatnánk itt, de még mindig van valami ebben a szóban…

A jelentéséhez még közelebb kerülhetünk, ha megvizsgáljuk a szinonimáit. A thefreeditionary két szinonimát ad meg a scapegoat szóhoz. Az egyik a fall guy, a másik a whipping boy. Mindkettő hasonló jelentéssel bír, a fall guy a bortönszlengből jön,a whipping boy azonban a társadalmi ranglétra épp ellentétes végéről érkezik.

Maga a jelenség, amit a szó jelöl azon a primitív elképzelésen alapul, hogy az ember felelőssége áthárítható egy másik személyre, élőlényre vagy tárgyra. A közösség bűneit egy állatra olvassák rá, aki – tudta és belegyezése nélkül – kénytelen elvállalni az azokért járó büntetést. Ez egy nagyon veszélyes viselkedéshez vezet: az ember – vagy csoport – aki ezt alkalmazza, megszűnik felelősnek lenni a saját tetteiért. Talán nem véletlen, hogy a leggyakrabban a királyok és más uralkodók éltek vele, és itt kanyarodik vissza a történetünk első Jakabhoz…

A középkori – és ami azt illeti még a jóval későbbi – oktatás során is szinte mindennapi volt a testi fenyítés. Az uralkodók pedig kénytelenek voltak egy bizonyos időt az oktatás többé-kevésbé szabályozott keretei között eltölteni. Azonban a legitim uralkodók szó szerint érinthetetlenek voltak. Ez a hiedelem még ma is tetten érhető abban, hogy egy uralkodó megérintése valamennyire még mindig tabunak számít. II. Erzsébet királynőt hivatalosan még mindig főhajtással vagy enyhe meghajlással kell üdvözölni. Mivel a legtöbb uralkodó egyenesen Istentől származónak tekintette magát – és az alattvalói ezt el is hitték – ezért kizárólag Istennek tartoztak engedelmességgel és elszámolással. Így a büntetés és a fegyelmezés meglehetősen nehézkes volt. Erre találták fel a „whipping boy” intézményét, aki magára vállalta az uralkodó büntetését. Vagyis, ha a királyi csemete hibázott, a „whipping boy”-t büntették meg. Maga az elnevezés azt jelenti, „ostorozó fiú”. Ez arra enged következtetni, hogy a büntetés eszköze legtöbbször az ostor volt.

[caption id="attachment_240" align="aligncenter" width="600"] One of them is a whipping boy...[/caption]

Első Jakab – akit kortársai gyakran a „Kereszténység legbölcsebb Bolond”-jának neveztek – olyannyira hitt az uralkodók érinthetetlenségében, hogy 1609-ben a brit parlamentnek ezt mondta:

„The state of monarchy is the supremest thing upon earth; for kings are not only God's lieutenants upon earth, and sit upon God's throne, but even by God himself they are called Gods.”

Szabad fordításban: A királyság állapota a legfelsőbb dolog a földön, mivel a királyok nem csak az Isten földi helytartói és az ő trónján ülhetnek, de még az Isten is istennek szólítja őket.

Nem nehéz elképzelni, hogy egy ennyire nyilvánvalóan öntelt és felfuvalkodott emberbe nem lehetett csak úgy fegyelmet verni… Jakab fiáról, Károlyról biztosan tudjuk, hogy neki volt egy „whipping boy”-ja. A fiút William Murray-nak hívták. Azt hihetnénk, hogy a „whipping boy” valami szerencsétlen fiúcska volt, akit befogtak az utcáról, hogy jól megverhessék a király helyett. Ennek azonban épp az ellenkezője volt igaz. Ugyan a király fizikai büntetése tilos volt, azonban a pszichológiai kínzást nem tiltotta semmi. A whipping boy épp ezért gyakran az uralkodó közeli barátja volt, általában együtt nevelték őket. A büntetés azon az elven alapult, hogy a király által szeretett személyt büntették, így tulajdonképpen a büntetés – ha áttételesen is – de bírt egyfajta elrettentő hatással. Károly olyannyira közel állt Murray-hez, hogy 1626-ban beköltöztette a saját palotájába, később pedig grófi címet is adományozott neki.

Azt hiszem ez a három cikk segített megérteni, hogy miért lehet fontos az etimológia. A szavak egy rendkívül bonyolult szimbólumrendszer elemei. Ha nem tudjuk, hogy pontosan mit szimbolizálnak, akkor gyakran eshetünk abba a hibába, hogy a rossz szimbólumot használjuk a rossz helyen. Remélem, a cikkek segítettek abban, hogy a megfelelő szót használjuk a megfelelő időben.