A minap az egyik tanulóm kipirultan lelkendezett:

"Képzeld, találtam egy remek oldalt, tele hallgatni való szövegekkel, csupa remek kifejezéssel. Tök jó! Úgyhogy most szeretném megkérdezni tőled, hogy használhatom-e a "Do you have a quick minute?" kifejezést?"

Óhatatlanul gyanakodni kezdtem. Már maga a kérdés is gyanús volt, hiszen ha az oldal annyira remek, mi szükség van rám? Az anyanyelvi oldalakon nincs is más csak a színtiszta (nyelvi értelemben vett) igazság. Nekem persze feltűnt a Grétsy tanár úr által már többször is körüljárt probléma. Lehet-e egy ár olcsó? Szemantikai értelemben semmiképp, hiszen az árnak nincs ára, csak az adott terméknek vagy szolgáltatásnak. Ezért mondhatjuk, hogy egy autó olcsó, az ára azonban nem. Ebben az értelemben a "quick minute" legalább ekkora butaság, hiszen egy perc mindig hatvan másodpercből áll. Miután ezt elmondtam, őszinte zavarodottságot véltem felfedezni az arcán: "Akkor ez most nem jó?"

Mit mondhattam volna erre? Szemantikailag (vagyis az értelmét tekintve) nem az, hiszen olyan, mintha azt kérdeznénk, hány liter egy kiló? Kifejezésként talán még elmenne valahogy, de én nem használnám. Miután ezeket elmondtam, beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy ugyan az oldal valóban tele van kifejezésekkel (ez a szó bármit jelenthet: attól, hogy valaki egymás után pakol három szót, az még nem kifejezés) de a tanulóm nem bíbelődött az ellenőrzésükkel, sőt még a megértésükkel sem. Nagyon sok szituációs gyakorlatot használó honlap van, ahol egy mintaszituáción keresztül mutatnak be egy-egy "kifejezést". A tanulók meg vidáman bifláznak. Ez totális visszafordulás a tizenötödik század virágkorába. Pontosítok: Pavlovhoz. Ez nem tanulás. Ez kutyaidomítás. Abból is az olcsóbb fajta. Mindezt azonban figyelmen kívül is hagyhatnánk, ha nem fenyegetne a veszély, ami az alábbi videóban készül lesújtani a jóravaló, pirospozsgás holland mintacsaládra. Nem értik amit mondanak.

Miért hát a cím? A képen feszítő stramm fiatalember nem más, mint az Egyesült Államok negyvenedik elnöke, Ronald Reagan. Az amerikaiak által csak Ronnie-nak becézett, a képen még meglehetősen fiatalka színész dönti majd meg a "gonosz birodalmát", illetve közben kis híján a sajátját is, de maradjunk inkább a témánál. Reagan volt az ugyanis, aki a Gorbacsov-val való tárgyalások során "angolosította" az orosz mondást: Доверяй, но проверяй (Doveryai, no proveryai.), méghozzá így. Trust but verify. Szinte minden alkalommal elismételte a csodálkozó főtitkárnak, ha találkoztak. Persze Gorbacsov is felvette a kesztyűt, a legenda szerint Emerson idézetekkel vágott vissza az orosz szólásokkal villogó Reagan-nek.

De mit is jelent a trust but verify. Azt, hogy: "higgy, de keress igazolást"; "bízz, de azért győződj meg az igazadról". Azaz, csak azért, mert valaki egy adott helyzetben és időben egy bizonyos szóösszetételt használ, még nem biztos, hogy az helyes. Vagy hogy más helyzetekben is helyes lesz. Ez pedig fokozottan igaz az internet szabad világában. Nincsenek szerkesztők, lektorok, senki aki felügyelné a rengeteg, ingyenesen elérhető információt. Ez pedig óvatosságra kell, hogy intsen bennünket. Így magam is csak ezt a tanácsot adnám tanulóim vagy bárki más számára, ha felkeresnének.

Trust but verify.