Végre visszatérhetek a blogbejegyzéseimhez. Úgy érzem, mintha évek (!) teltek volna el az utolsó komoly, "szakmai" posztom óta. Sok minden történt, többek között megjelent a könyv is. Miért fontos ez? Csak nem akarok megint egy sales pitchet lenyomni a torkodon? Egyáltalán nem.

A könyv megjelenése azért volt fontos, mert végre új dolgokkal tudok foglalkozni a mindennapos tanítás során is. Hihetetlen szabadságot ad, hogy nem kell mindent újra, újra és újra elmagyaráznom, elég ha csak a megfelelő fejezethez irányítanom a tanulót, én magam pedig mással foglalkozhatok. Többek között a szövegösszefüggéssel. Elég furcsa helyzetbe kerül egy tanár, ha képes gyorsan megtanítani a tanulóit jólformált mondatok alkotására, hiszen hirtelen azzal a problémával szembesül, hogy a tanulókból csak jönnek és jönnek  a mondatok, ami már eleve nagyon jó, a tanuló és a tanár közös sikere, azonban még egyáltalán nem az út vége, sokkal inkább a kezdet kezdete. Az egyik előző cikkben nem véletlenül foglalkoztam azzal, hogy mi a mondat. A mondat ugyanis - ha úgy tetszik - önkényes kategória, több szempontból is. Egyrészt - mint írtam is - csak írott szöveg esetén beszélhetünk mondatról, másrészt, többféleképpen rendezhetjük mondatokba a mondanivalónkat. Ugyanaz a szöveg, ha akarom, egy mondat, ha akarom, több. Pontosan egyébként is nagyon nehéz megfogalmazni, hogy mi a mondat, de az biztos, hogy az emberek nem mondatokkal kommunikálnak, hanem nagyobb egységekkel, sőt, a nagyobb egységekből összeálló még nagyobb egységekkel. A nyelv azonban hierarchikus jelenség, vagyis, ha a mondataink rosszak (csonkák, rosszul formáltak, kétértelműek stb.) akkor  - sajnos elkerülhetetlenül - a nagyobb szövegegységeink is rosszak lesznek, mivel a hiba továbbgyűrűzik.

Azonban, mi van akkor, ha  a mondataink jók? Merre tovább? Az út természetesen a szövegek nagyobb egységei: a bekezdés, a tömb illetve a szöveg felé vezet. És amikor leírom ezeket a szavakat, már fel is adom magamnak a leckét, hiszen rögtön magyaráznom kell: mi a bekezdés? És a tömb? Na és a szöveg? De ami még ennél is fontosabb: Mitől lesz szöveg a szöveg? Ezekre a kérdésekre már csak azért is választ kell találni a tanulónak, mert nélkülük nem lehet magasabb szintre lépni, semmilyen értelemben sem. És itt ne csak a nyelvvizsgákra gondoljunk, hanem akár egy jól szerkesztett fogalmazás megírására, vagy egy komolyabb szöveg értelmezésére.

Mi hát a szöveg? A legérdekesebb ezzel kapcsolatban az, hogy már a definíció sem egészen olyan, mint amilyenre számítunk. Ugyanis, a mondatéhoz hasonlóan, a szöveg definíciója is inkább csak körüljárja  fogalmat, ahelyett, hogy pontosan megfogalmazná, mi is a szöveg. Ezért - ahogyan egykori matematikatanárnőm a pont fogalmának meghatározását - most én is megkerülöm a problémát. Abban ugyanis mindenki egyetért, hogy a szöveg kisebb egységekből áll össze. Ezeket most a konvenció kedvéért nevezzünk mondatnak. Az előző mondatban pedig már el is hangzott a kulcsszó: összeáll. A szöveget valami összetartja. A kisebb egységekből és még valamiből egy olyan nagyobb egység jön létre, ami több, mint az alkotóelemek puszta összege. Ez az, amit a tanulók nagyon nehezen értenek meg: egy szöveg több, mint egymás után rakott mondatok összessége. Vagyis: a szöveg szinergikus.

[caption id="attachment_2425" align="aligncenter" width="1024"] Unorthodox matek.[/caption]

Ebből következnek a további kérdések: mi biztosítja ezt a szinergiát? Mitől lesz a szöveg több, mint elemeinek puszta összege? Több eszközzel is szinergikussá tehetünk egy szöveget, de számunkra most a két legfontosabb ezek közül a kohézió és a koherencia. Ezzel a két fogalommal nem csak azért érdemes megismerkedni, mert összetartják szövegeinket, hanem azért is, mert a legtöbb nyelvvizsgán külön értékelési szempont a szöveg kohéziója és koherenciája. Mit jelent hát ez a két fogalom? Figyeljük meg az alábbi szöveget!

 

Tegnap éjjel Keceszálláson a kiskorú F. Mihály, 16 éves és 75 méter mély, naponta tízszer annyi áramot szolgáltat Japánnak, mint akácvirágzáskor a méhek, ezért a bíróság az enyhítő körülményeket figyelembe véve, bajszát pödörve gyönyörködött a fiatal szövőlányokban, akik lelkesen felajánlották, hogy Dániától vásároljunk vásznat és műanyagot.

Nem tagadhatjuk, hogy a fenti mondat szöveg. Azonban mégsem érezzük összefüggőnek, noha tagadhatatlanul az. Miért érezhetjük összefüggőnek? Mert nyelvtanilag egymáshoz kapcsolódnak az egységei: vonatkozói mellékmondatokkal, kötőeszközökkel és helyettesítő elemekkel. Nézzünk egy vonatkozói mellékmondatot (1), egy kötőeszközt (2), és egy helyettesítőt (3).

(1) a fiatal szövőlányokban, akik lelkesen felajánlották, hogy Dániától vásároljunk vásznat és műanyagot

(2) ezért a bíróság az enyhítő körülményeket figyelembe véve, bajszát pödörve gyönyörködött

(3) felajánlották

A vonatkozói mellékmondat azt hiszem, elég könnyen érthető. A kötőeszköz az "ezért", amit két tagmondat közötti ok-okozati kapcsolat jelzésére használnak. A szöveg komikumát épp az adja, hogy nincs tematikus egyezés a tagmondatok között, mégis van kötőelem a két tagmondat között. A helyettesítő elemek a magyarban gyakran ragok, illetve személyjelek, amikkel hivatkozhatunk valamira, amit már korábban elmondtunk. A fenti szövegben, amit Weöres Sándor Összekevert Újságcikkek című írásából emeltem ki, jól lehet látni, mi a különbség a kohézió és a koherencia között.

A szöveg kohezív, hiszen nyelvtanilag összefüggő, azonban nem koherens, mert mondatai értelmüket tekintve nem összefüggők. Épp attól lesz groteszk és komikus, hogy noha kohezív és a szövegtípust is fel lehet ismerni, mégis inkoherens. Weöres fenti idézete szórakoztató és értékes művészeti alkotás, azonban a hétköznapi kommunikáció során valószínűleg rossz szövegnek tartanánk, hiszen kohezív de inkoherens. Egy, a hétköznapi kommunikáció szempontjából jól használható szöveg szinergiája abból fakad, hogy egyszerre kohezív és koherens.

És hogy a címkékben levőknek is eleget tegyek: az Euro nyelvvizsgán - és gyanítom, hogy a többin is -  külön értékelési szempont a szövegösszefüggés. Ez azt jelenti, hogy megnézik, mennyi és milyen kötőeszközt használsz, és hogy megfelelően használod-e őket. Természetesen a szöveg koherenciája is értékelésre kerül, vagyis azt is megvizsgálják, hogy a szöveg tematikusan egységes-e, illetve, hogy a feladatnak megfelelő-e.

Ezért is érdemes odafigyelni a szövegösszefüggésre, de az igazi ok a kommunikációs eszköztárunk bővítése. Egy szöveggel egészen új dimenziók nyílhatnak meg előttünk. Összefüggő szövegekkel kommunikálva már valóban képesek vagyunk "cselekedni a nyelvhasználatunkkal". Igazi tudást kaphatunk.