Régóta dédelgetett álmomat váltom valóra ezzel a cikkel. Sőt, rögtön kettőt is. Az egyik: egy új fogalom és az ezt leíró szó megalkotása. A másik, és egyben fontosabb is: egy újabb tévhitet eloszlatni. Ezúttal a fordítással kapcsolatban.

Én lennék az egyetlen angoltanár aki úgy érzi, valami nincs teljesen rendben a fejekben? Ugyan nem vagyok egy két lábon járó enciklopédia - bár szeretném - a tanulók kérdéseire azért általában tudom a választ. És azt is tudom, hogy néha nem lehet mit válaszolni, csak azt, hogy: "Ezt nem tudom lefordítani." Mert a tanulók bizony kérdeznek. Magyarul. Magyar fogalmi kategóriákban gondolkodva, magyar mondatszerkezetekkel, magyar jelzőkkel és határozókkal. Nekem pedig mindezek angol megfelelőjét kellene nyújtanom, de néha ez egyszerűen nem lehetséges. Ilyen - általában - nem a "Hol a hármas terem?" vagy a "Tegnap esett az eső." mondatokkal szokott előfordulni de nem kell mindjárt roppant bonyolult dolgokra gondolni. A magyarban már maga a "jó" szó is, mint kérdésre válasz, éppen nagyon sokféleképpen értelmezhető jelentése miatt, nehezen ültethető át az angolba, hiszen mindannyiszor mást fog jelenteni. Hiszen mást jelent, ha valakire azt mondom: "jó ember", "jóember", vagy éppen "jó nő". Egy ennyire rövid és ártatlan szavacskát sem könnyű kiismerni, és megfelelően átültetni idegen nyelvre, ha az embernek nincs meg a kellő tapasztalata, de ami még fontosabb, a kellő hozzáállása.És a jó fordításhoz szükséges széleslátást, kitekintést egy mondatban is össze lehet foglalni:  Nem lehet lineárisan fordítani. Azt hagyjuk meg a Google fordítónak. Viccesnek vicces, de fordításnak semmiképpen nem nevezném. Mindez persze nem újkeletű. Egyesek szerint a fordítás per definitionem lehetetlen, vagy legalábbis új alkotásnak tekintendő a fordított mű. Hogyan is fogalmazott a lengyel Voltaire; Krasicki?

"translation... is in fact an art both estimable and very difficult, and therefore is not the labor and portion of common minds; [it] should be [practiced] by those who are themselves capable of being actors, when they see greater use in translating the works of others than in their own works, and hold higher than their own glory the service that they render their country."

[caption id="attachment_1864" align="aligncenter" width="465"] Ignacy Krasicki (1735 - 1801)[/caption]

"A fordítás... valójában olyan művészet, ami egyaránt nagy becsben tartandó és nagyon nehéz is. Éppen ezért nem a közelmék feladata és jussa; azok műveljék, kik maguk is képesek cselekedni, és csak akkor, ha nagyobb hasznot látnak mások munkájának fordításában, mint a maguk műveiben, s a maguk dicsőségénél többre tarják az országuknak tett szolgálatot."

Ez a kissé elitista, noha roppant őszinte és erős vélemény nemcsak a műfordítóknak, de nekünk tanulóknak és tanároknak is sokat segíthet, hiszen eligazít bennünket is: sokszor a lehetetlennel viaskodunk, mikor fordítani szeretnénk valamit, amit nagyon nehéz, ha nem is lehetetlen. Mire sarkall engem Krasicki véleménye? Hogy legyek bátrabb. Nyugodtan nézzek szembe a ténnyel, hogy nem lehet mindenre megoldást találni. Az osztályteremben sem, mert ott jönnek az igazi problémák, az idiómák, "kifejezések", a gondolkodásmód... Hiszen, hogyan magyarázzam el én, aki már ismeri a jelentést, hogy mi a "long shot", a "headway", a "kickstart" vagy a "keeping up with the Joneses"? Hogyan magyarázzam el egy magyar anyanyelvű tanulónak, aki soha nem találkozott még a koncepciókkal sem, hogy hogyan is kellene mindezt egy szóban... Hát ez az. Sehogy. És nem csak azért, mert az angolban több szó van, hanem azért is, mert több és más koncepció él benne, mint a magyarban. Mindez persze fordítva is igaz, hiszen egy angol nem tudna mit kezdeni a magyar "csendőrpertu", a "káröröm" fogalmával, de még a magázással-tegezéssel sem. Ahogyan például egyikünk sem boldogulna a japán "tsundoku"-val.

[caption id="attachment_1857" align="aligncenter" width="600"] Lost in translation.[/caption]

Hova akarok hát kilyukadni? Hiába bíbelődünk a szavakkal, ha maga a koncepció, a fogalom hiányzik. Ahogyan előttem már sokan elmondták, egy jó fordítónak nemcsak "kétnyelvűnek" (bilingual), hanem "mindkét kultúrában jártasnak"  (bicultural) is kell lennie. Képesnek kell lennie más fogalomrendszerekben is gondolkodni, nemcsak az anyanyelvén. Különben csúfosan beleesik a fogalmi űrbe. Ez pedig kerülendő. És egy tanács, ami a tanulók, és így számomra is követendő: keresni kell és rá kell csodálkozni a számunkra még ismeretlen, új, friss fogalmakra. Sokkal, sokkal többet árulnak el a nyelvről, mint bármelyik szótár.