Ha valaki azzal a különleges hobbival rendelkezik, hogy nyelvtankönyveket ír és olvas, szokatlan problémákkal foglalkozik. Például azzal, hogy, miként lehet meghatározni egyes kategóriákat. A kategóriákban való gondolkodás - az általánosítás, ha így jobban tetszik - teszi lehetővé, hogy ezt a túlságosan komplex - és ezért nem tanulható dolgot -  a nyelvet, kevésbé komplexszé, tanulhatóvá szelídítsünk. Ezért van az, hogy szinte bármelyik nyelvtudománnyal, vagy nyelvtannal foglalkozó műben - legyen bármennyire sekélyes és leegyszerűsítő is - számtalan, meglehetősen absztrakt kategóriával találkozunk, valószínűleg már az első lapokon. Ez szükségszerű. Gondoljunk csak bele! Ahhoz, hogy azt mondhassam: "Ennek a főnévnek a többes számát egy -s végződéssel jelöljük." számtalan, nagyon komplex fogalmat és kategóriát kell ismerni és használni. Például ahhoz, hogy a fenti mondatot megértsük, tudnunk kell, hogy léteznek szavak, ezek jelölnek valamit, hogy különböző szófajok léteznek és ezek közül a főnév az egyik, hogy a főnevek rendelkeznek egy számosság nevű tulajdonsággal és így a végtelenségig.

De honnan ismeri meg az ember ezeket a kategóriákat és a fogalmakat? Honnan tudja, hogy mik ezek? És még inkább inkább: hogyan ismeri meg őket? Ha csak a fenti példánál maradunk, honnan tudom, hogy mit nevezhetek főnévnek? Erre a kérdésre több válasz is létezik. A legtöbbünk számára biztosan ismerős lesz valami ilyesmi: "A főnév élőlények, tárgyak, gondolati dolgok neve." Az ilyen meghatározást az angol "notional definition" - nek, azaz "fogalmi meghatározásnak" nevezi. Könnyű kritizálni a fogalmi definíciókat, hiszen nem fednek le mindent pontosan, ellenpéldákat nagyon könnyű találni. Éppen ezért más definíciók is léteznek. Ha az ember komolyabb szakirodalmat forgat, nem nehéz szintaktikai azaz nyelvtani kritériumokon alapuló definíciókat találni. A nyelvtani kritériumokon alapuló definíciók azt állítják, hogy a különböző szófajú szavakat az különbözteti meg egymástól, hogy más és más nyelvtani szerkezetben szerepelhetnek (disztribúció), más helyen, különböző egyéb szavak által körülvéve. Sőt a két definíciótípust ki szokták egészíteni egy harmadik, morfológián alapulóval is. Azzal, hogy bizonyos szófaj elemei bizonyos végződésekkel rendelkeznek, vannak rajtuk ragok és a többi, fizikailag könnyen felismerhető jellemző.

Miért írok cikket most? Azért, mert dühös vagyok. Bosszant, hogy mennyire lekezelően, mennyire magas lóról beszél a nyelvészet a fogalmi definíciókról. Olvasom, tanulom a nagy nyelvtanokat: a Cambridge-et, a Radford-ot, meg  a Greenbaum-ot is. Valamiért mindhárom azzal nyit, hogy mennyire ostoba dolog fogalmi definíciókkal dolgozni, hiszen vannak kivételek. Ez igaz is, de nem csak a fogalmi meghatározásra, hanem a többire is! Mindhárom meghatározástípusra lehet kivételt találni, sőt a szintaktikai meghatározás gyakorlatilag körkörös definíció, és ezért nemcsak hasztalan, de számomra hiteltelen is. Az "assassination" egy cselekvésről beszél, mégis főnév, nem ige. Valóban. De ettől még a főnév meghatározása nem kevésbé pontos. A szintaktikai meghatározás szintén könnyen támadható: az "either" és a "the" egyaránt determinánsok, az utóbbi mégsem állhat önállóan, míg az előbbi igen. A morfológiát a legkönnyebb elsüllyeszteni: a rendhagyó igék garmadája, a határozónak látszó melléknevek és a számtalan azonos alakú, de több szófajba tartozó szóval. Egyik definíció sem tökéletes. Nem is ezt akartam bizonyítani. Ez triviális, közhelyes empíria. Azt már csak széljegyzetként fűzöm hozzá, hogy látszik, hogy a könyvek szerzői elméleti és nem gyakorlati emberek. Valahogy úgy csinálnak, mint aki magyarázni kezd egy bútort soha nem látott embernek arról, hogy az asztal egy olyan bútordarab, aminek négy - esetleg három - lába van, míg a szekrénynek egy sincs. Bravó! Máris kinn vagyunk a vízből. Az igazi nagy kérdés, hogy az egészséges ember - akár a legegyszerűbb, legműveletlenebb is - honnan tudja, hogy vannak dolgok, és tulajdonságok, állapotok vagy cselekvések? Hogyan különbözteti meg őket? Miről ismeri fel, vagy miből hozza létre ezeket a fogalmi kategóriákat? Mert az biztos, hogy nem nyelvtankönyvi definíciókból.

Van egy kiemelkedő film, ami ezt a kérdést boncolgatja. (The miracle worker, 1962) Nem mondanám rá, hogy kiemelkedő, ha nem valódi drámát, hiteles emberi történet mutatna be. Helen, egy süketnéma és vak kislány, gyakorlatilag elvágva él a külvilágtól. Szülei félnek intézetbe adni, de a gyerek kezelhetetlen, szinte állatként él a házban. Egészen addig amíg nevelőnője, aki maga is szinte teljesen vak, meg nem érkezik és feje tetejére nem állítja Helen és a család életét. A nevelőnő, Anne, kézjelekkel "kommunikál" vele, és ugyan sikerül némi eredményt elérnie, elégedetlen. Helen hiába lesz kezelhető, hiába elégedettek a szülők, ha nem látja az összefüggést a kézjelek és a világ között. Anne hiába próbálkozik mindennel, a létfontosságú felismerés a jelek és a világ között hiányzik. Ez pedig azt jelenti, hogy noha a kislányt "betörte", nem sikerült a világtól elválasztó sötétséget megszüntetni. Helen ugyanolyan elszigetelt marad. Egészen addig, amíg meg nem történik a csoda: sikerül felismerni, hogy az egyik jelsorozat a vizet jelöli. Egy egészséges, látó, halló ember számára ez egyáltalán nem rendkívül, Helen és Anne számára azonban maga a csoda.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=lUV65sV8nu0[/embed]

És valóban az! Hiszen az egész definíciósdinak semmi értelme, ha az ember nem jön rá, hogy a valóság és "jelek" között kapcsolat van. Mindegy, hogy a jelek szavak, kézjelek, betűk vagy bármi egyéb. Ha ez a létfontosságú felismerés hiányzik, minden hiábavaló. Nem tudom honnan, és biztos vagyok benne, hogy nagyon nehezen tanítható, ha egyáltalán tanítható a felismerés. Ezért hát a cím. Eszünkbe sem jut, hogy mennyire előnyös helyzetben vagyunk. Átlátunk és megértünk dolgokat, anélkül, hogy tanultuk volna őket. Én nem tudom - és szerintem a világ legjobb tudósai sem tudják - hogy hogyan lehetséges, hogy úgy tudunk valamit, hogy nem tanultuk, nem utánozzuk, egyszerűen csak tudjuk. Ugyanis ez a klasszikus probléma: hogyan lehet a semmiből valami?