Régóta foglalkoztat, hogyan változik az angol nyelv, hogyan tükrözi az azt beszélők társadalmának változásait. Igen, arra gondolok, hogy az angol egyszerűsödik. Nem csak azért, mert egyre többen és többen beszélik, hanem azért is, mert gyakran az anyaországban élők is elfelejtik a saját anyanyelvük kevésbé használt részeit. Szavak, mondattípusok, a nyelvtan egyes részei eltűnnek, és mások jönnek helyettük.

A nyelv változik. Nemcsak az angol; minden egyes nyelv a világon.

De hogyan? Mi az, ami eltűnik belőle? És mik az új dolgok, amik jönnek? Vajon mennyit mutat mindez a beszélők gondolkodásából? Ez egy nagyon messzire mutató kérdés, akit bővebben érdekel a téma, nyugodtan olvasson utána Steven Pinker: The Stuff of Thought című könyvében, érdemes.

Az is nagyon régóta érdekel, hogy mi a különbség a shall és a will módbeli segédigék között. Mint az köztudott, az angolban nem léteznek jövő idejű igeformák. Ez azt jelenti, hogy a jövő idő képzéséhez segédigékre vagy fél-segédigékre van szükség.

Nagyon érdekes, hogy az igeidők rendszerében nincs egy elkülönített segédige a jövő idő számára, helyesebben mondva több is létezik, és ez kuszaságot, átfedéseket eredményez. Hová akarok kilyukadni?

Miért tűnik el egyre inkább az angolból a shall? Mit jelent? Mi a különbség a will és a shall között? Hiányozni fog a jelentés, amit hordoz? Vagy már most hiányzik? Ahhoz, hogy megválazoljuk ezeket a kérdéseket, egy kicsit közelebbről kell megismernünk a módbeli segédigéket.

Mik a módbeli segédigék?

Az angol nyelvtanban az igék külön kategóriáját jelentik a módbeli segédigék. Ezek a rövid igék közös tulajdonságokkal rendelkeznek. Technikai szempontból nézve, a legfontosabb tulajdonságaik: nem képesek főigeként funkcionálni a mondatban; ebből következik, hogy csak segédigék lehetnek.

[1]        I must go home.

[2]        I could take the books.

[3]        They will visit us on Christmas Day.

Sőt, a segédigék sorrendjében mindig a módbeli segédigék az elsők, ha több segédige van a mondatban.

[1]        The boss might be swimming.

[2]        They should have been taken to hospital.

[3]        Mary will have been being operated by now.

Ennek a ténynek több következménye is lesz. Az első, hogy mindig ők veszik fel a not tagadószót.

[1]        The boss couldnot have gone home.

[2]        I would not take the books.

[3]        The boys from the hood willnot be visited on Christmas Day.

A másik, hogy ezeket a szavakat fogjuk mozgatni, ha erre szükség van. (Lásd az [1a], [2a], [3a] példákat.)

[1]        The bosscan swim.

[1a]      Can the boss swim?

[2]        The thieves could not take the books.

[2a]      Could not the thieves take the books?

[3]        The boys from the hood willnot be visited on Christmas Day.

[3a]      Willnot the boys from the hood be visited on Christmas Day.

Melyek az angol módbeli segédigéi?

Jelenleg kilenc ilyen szó létezik:

can/could

will/would

shall/should

may/might

must

Régebben tizenkét módbeli segédige létezett, közéjük tartozott még a dare, az ought, és a need is.

Szintén nagyon érdekes, hogy nem minden módbeli segédigének van múlt idejű formája. Továbbá egyiknek sincsen participle és past participle formája sem. Ez az oka annak, hogy mindig elsők lesznek az igelánc igéi között.

Itt szeretném megjegyezni, hogy a nyakra-főre használt nyelvtani összefoglalók és „segédletek” valótlanságot állítanak, amikor (például) azt írják, hogy a must múlt idejű formája a had to. A must-nak nem létezik múlt idejű formája. Az már egy másik kérdés, hogy sokkal egyszerűbb odadobni a tanulóknak egy ilyen nemtörődöm félmegoldást, mint elmagyarázni a különbséget a módbeli segédigék és a fél-segédigék között.

Mire valók?

A módbeli segédigék egy mondat modalitását változtatják meg. Ezt a fogalmat célszerű nem összekeverni a mondat módjával (kijelentő, kérdő, felszólító). A magyarban – ha jól tévedek – a modalitás fogalma nem létezik. Ez a fogalom az, ami valójában a módbeli segédigék megértését megakadályozza. Ha nem ismerjük magát a fogalmat, akkor a módbeli segédigék jelentésével sem lehetünk teljesen tisztában.

A modalitás alapvetően két dolgot tud elmondani egy adott cselekvésről. Egy módbeli segédige képes egyfajta emberi értékítéletet hordozni egy adott cselekvésről (valószínűség, szükségesség, megengedett-e, vagy tiltott); továbbá egy módbeli segédige képes kifejezni, hogy egy adott cselekvés felett mekkora az emberi kontroll. (szükségesség, tiltás, engedélyezés) Látható, hogy ez a két látszólag különálló funkció gyakran egymásba olvadhat, mivel elég nagy az átfedés közöttük.

Nézzünk egy példát, a can módbeli segédigével.

[1]        My sister can eat ice cream. I can not, because my mom do not let me.

A nővérem ehet jégkrémet, én nem, mert az anyukám nem engedi.

Ebben a mondatban a módbeli segédige egyértelműen kifejezi, hogy valami tiltott, nem engedélyezett. Ugyanakkor ettől az értelmezéstől egyáltalán nem áll távol a másik értelmezés sem. Vagyis: "Nem vagyok képes jégkrémet enni."

Nem véletlen, hogy a magyar -hat -het, végződés is hasonló kettősséggel bír.

[2]        Knock knock…

You can come in.

Kop kop.

Bejöhetsz. (Megadom az engedélyt.)

[3]        I can swim.

Tudok úszni.

Vagyis: Képes vagyok rá, nem gátolja, vagy tiltja semmi, fizikailag sem; vagyis tudok úszni.

Fontos, hogy megértsük a modalitás fogalmát, mert így sokkal egyszerűbben és átláthatóbban tudjuk majd értelmezni a módbeli segédigék. Szabályok kusza halmaza helyett egy összefüggő rendszert fogunk kapni.