Mi a regiszter, és miért fontos foglalkoznunk vele? Hogy választ kaphassunk, messziről kell elindulnunk. Fel is ütöm hát a közhelyszótárt: a nyelv roppant összetett jelenség, ennek eredményeként több szempontból is vizsgálható. "Nothing new", mondhatnánk, és mondjuk is, de ez egyszer ássunk egy kicsit a dolgok mélyére! Erre már csak azért is szükségünk is lesz, mert a regiszter fogalmának pontos megértéshez némi elméleti háttérre is kell. Ez az elméleti kutakodás azonban nem öncélú - a jelenlegi nyelvvizsgák elvárásrendszerének megértéséhez szükséges. Hiszen ahhoz, hogy átmenjünk a nyelvvizsgán, pontosan értenünk kell, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelnünk, s csak ezután érdemes belekezdeni a felkészülésbe. Ebben próbál segítséget nyújtani ez a cikk.

Az angol nyelvű nyelvvizsgáztatás nemrég volt száz éves: a Cambridge Proficiency-t, az első, hivatalosan is elismert nyelvvizsgát 1913-ban indították útjára, és még ma is ez a "de facto" sztenderd az angol nyelvvizsgák között. Csak széljegyzetként: akkor tizenkét órán át tartott, mai árakkal számolva, kb.: 300 fontba került, és a közel fél napos tortúrán valóban csak azok mehettek át, akiknek nem okozott nehézséget a természetes nyelvhasználat. Láthatjuk: hosszú út vezetett a mai tömeges nyelvvizsgáztatáshoz - persze az angol akkor még nem volt világnyelv, és nem kellett középfokú egy magyar diplomához...

Már a nyelvvizsgák puszta léte is egy feltételezésen alapszik: az idegen nyelvi képességek mérhetők, ezért összehasonlíthatók és így értékelhetők is. Azonban, még ha el is fogadjuk a feltételezést, az számos érdekes kérdést vet fel: Mivel hasonlítsuk össze az idegen anyanyelvű nyelvhasználó teljesítményét?; Hogyan számszerűsítsük ezt a teljesítményt?; Csak a nyelvi, vagy a kulturális ismereteket is értékeljük?; stb. Érdemes tudni, hogy a jelenlegi általános gyakorlat az anyanyelvi beszélők nyelvi képességeit tekinti elérendő célnak. Vagyis: nyelvhasználatunk minél inkább megközelíti egy anyanyelvűét, annál jobb nyelvhasználónak számítunk. Ez pedig egy újabb kérdést vet fel, amit a nyelvészetben a nyelvazonosság problémájaként emlegetnek.

Mikor tekinthető két nyelv azonosnak? Kálmán László és Trón Viktor így fogalmaz könyvükben:

[box] "Érdekes kérdés, hogy mikor tartjuk az egyik közösség által beszélt nyelvet azonosnak egy másik közösség által beszélt nyelvvel, illetve különbözőnek tőle. (...) Sokan azt gondolnák, hogy ez a kérdés egyszerűen megválaszolható a két csoport által beszélt nyelv hasonlósága alapján. Ez azonban a hasonlóság graduális és szubjektív volta miatt meglehetősen gyanús meghatározáshoz vezetne. Egy adott nyelv nyelvváltozatának azokat a változatokat szokták tekinteni, amelyekben a beszélők kölcsönösen és könnyedén megértik egymást."

[/box]

[caption id="attachment_2540" align="aligncenter" width="640"] Megvan?[/caption]

Itt máris egy újabb fogalommal, a nyelvváltozattal találjuk szembe magunkat. A szerzők ezt a fogalmat is meghatározzák:

[box] "A nyelvazonosság problémája további nehézségekbe ütközik, ha felismerjük, ahány ember, annyi nyelv. Egy adott nyelv használói körében igen sok nyelvi jelenség terén a használatban nagy eltérések mutatkozhatnak: hangtani, szókincsbeli és szerkesztési különbségek. Például a magyarban a ló, lou, luó mind nyelvjárási változatai ugyanannak a szónak. A pöszméte, köszméte, egres, piszke szavakat különböző területeken ugyanarra a gyümölcsre használjuk. Egy adott nyelvi jelenség tekintetében azonos változatot beszélők általában etnikailag, területileg és/vagy társadalmilag közel állnak egymáshoz. Az elterjedtség jellege szerint három nyelvváltozattípust szoktunk megkülönböztetni: etnikai (pl. fekete-amerikai angol), területi (pl. dél-dunántúli) illetve társadalmi (pl. az angol munkásosztály nyelve) nyelvváltozatot.[/box]

Ehhez a három nyelvváltozattípushoz adhatuk még hozzá egy negyedik csoportot is, ami, szemben az előzőekkel, nem egy etnikai, regionális vagy társadalmi csoport nyelvváltozatát jelöli, hanem adott társadalmi szituációkban, vagy kommunikációs helyzetekben elfogadott nyelvváltozatot. Az ilyen, szituatív, vagyis helyzetfüggő nyelvváltozatokat nevezik regisztereknek és a legfontosabb jellemzőjük, hogy az előző hárommal ellentétben nem a használó, hanem a használat határozza meg őket. A mindennapi kommunikáció során mindannyian regiszterek egész seregét használjuk, és gyakran váltogatunk is közöttük. Máshogy beszélünk egy ismeretlennel mint a barátunkkal, egy ügyvéd máshogy szól a gyerekéhez mint egy klienshez, de más regisztert használhatunk akár ugyanazzal az emberrel is: másképp szólok egy tanárhoz órán, mint egy kiránduláson. Látható, hogy a regiszter fogalma rendkívül összetett, de felismerése és megfelelő használata valóban a kommunikációs készségek közé tartozik, hiszen a nem odaillő regiszter megnehezíti, sőt akár el is lehetetleníti a kommunikációt. Aki a nem megfelelő regisztert használja, a társadalmi normák ellen vét, következésképp elszigetelődik és kommunikációja sikertelen lesz.

A mai nyelvvizsgák  szinte mindegyike megpróbálja mérni és értékelni, hogy a tanuló mennyire képes felismerni a regiszterek közötti különbségeket illetve, hogy rendelkezik-e a regiszternek megfelelő nyelvi eszközökkel és tudja-e használni őket. Azaz, a nyelvvizsgák azt mérik, hogy egy nyelvhasználó képes-e felismerni, hogy kivel és milyen társadalmi helyzetben kell használnia az idegen nyelvet, illetve, hogy képes-e ennek megfelelően megfogalmazni és megszerkeszteni mondanivalóját. Ezzel, bizonyos értelemben, kiszélesítik a vizsgált nyelvi képességek spektrumát: már nem pusztán a jólformáltság és az érthetőség számít, a vizsgázónak számolnia kell a nyelvhasználat "társadalmi" következményeivel is. Még egyszerűbben, a regiszter olyan társas képességet vizsgál, amelyeket a nyelv megfelelő használata tükröz.

Hogyan lehet fejleszteni a megfelelő regiszterhasználatot? Elsősorban azzal, hogy a gondolkodásunkba beemeljük a regiszter fogalmát, és kitüntetett helyen kezeljük. Fontos, hogy felmérjük, miben különböznek az idegen nyelvhez, az idegen kultúrához tartozó társadalmi normák, azaz: "mi tekinthető természetesnek" egy-egy idegen nyelvű kommunikációs helyzetben. Az elvárásokat felismerve, és ennek megfelelően válaszolva a nyelvvizsgán feltett kérdésekre nyugodtabbak lehetünk: "Legalább a regiszterrel minden rendben volt."

Egy szó mint száz: mindenkivel máshogy kell beszélünk. Ennek a felismerését értékelik a nyelvvizsgán.