A minap az egyik órámon észrevettem, hogy meginog a kezemben a marker. Ebben semmi rendkívüli nem lenne, ha az oka nem az lett volna, hogy nem voltam biztos abban amit írtam.

Miről is van szó? Az angol helyesírás sokkal kaotikusabb, mint amilyennek képzeltem, és most, hogy egyre jobban kell figyelnem rá, úgy döntöttem, kicsit mélyebbre ások.

Minden nyelv, így az angol is tele van jövevényszavakkal. Mielőtt még az anti-globalizáció képviselői belekezdenének a siránkozásba és a közeli és elkerülhetetlen világvége vizionálásába, hadd mondjam el, hogy ez már nagyon régóta így van. Éppen ezért, az angol mára egyfajta hibrid nyelvvé vált, amely annak köszönheti, hogy megmaradt, hogy mindig alkalmazkodott és változott, a beszélőinek megfelelően. Sajnos azonban, a jövevényszavak helyesírásánál ugyanazzal a problémával találkozunk, mint az angol más területein is: az autoritás és az egyértelmű szabályok, vagy elvek hiányával. Így arra sincsen előírás, hogy az eredetileg a franciából érkező szavakat hogyan kellene helyesen írni, így például a pretense vagy a pretence a megfelelő írásmód.

(Érdemes megjegyezni, hogy a francia jövevényszavak latin eredetűek, ami sokszor segíthetnek a helyesírásban, azonban sajnos nem mindig támaszkodhatunk erre. Mert a latin szókincs egy jókora szelete a görög nyelvből érkezett.)

David Crystal azt írja „The English Language” című könyvében, hogy mindössze kb. 400 rendhagyó helyesírású angol szó létezik, és az angol szavak 84 %-a egyszerű helyesírási sémáknak megfelelően írandó. Például: patch, latch, catch, fetch, stench etc…

Természetesen David Crystal véleménye csak egy a sok közül. A nyelvészeti statisztikák esetében sosem lehetünk biztosak.

Mi a helyzet azonban a -nce/-nse végződésű szavakkal, mint például: offence, pretence, absence, presence, evanescence és a többi?

Szerencsére a Google remekül használható efféle kutatásokhoz, így nem is kell sokat keresgélnem. Lássuk, mi a helyzet az offence szóval.

A speeding offense szavak együttes keresésére 6 810 000 találatot kaptam.

A speeding offence szavak együttes keresésére 9 910 000 et.

Érdekes a különbség. Az offence számomra főnévként használatos, míg az offense inkább igeként, de még ez a látszólag dicséretesen egyszerű megkülönböztetés sem mindig érvényes. A freedictionary megjegyzi, hogy az offence jobbára brit. Érdekes, hogy mégis több találatot kapott, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy az amerikaiak is átvették. Lassan egyébként amúgy is értelmét veszti az angol amerikai különbségek felemlegetése, hiszen a két nyelvjárás gyakorlatilag szabadon cseréli a szavakat és az idiómákat is egymással…

A wikipedia szerint mind az angol, mind az amerikai angol megtartotta a megkülönböztetést az igék és a főnevek között, de csak két ige, az advise/advice illetve a devise/device szópároknál.

Ezzel választ kaphatunk a kínzó kérdésre, licence vagy license? A válasz: mindegy.

Érdekes módon itt az amerikai angol őrizte meg az eredeti helyesírást, vagyis: pretense/offense.

Bill Bryson nagyon szemfülesen emeli ki „Mother Tounge” című könyvében, hogy az amerikai angol számos olyan nyelvi sajátosságot megőrzött, amely a brit angolból már kihalt. Ilyenek például a rendhagyó alakjai (get/got/gotten amelyet jobbára az „ill-gotten” vagyis „ebül szerzett” kifejezésből ismerhetünk) vagy a „fall” (ősz) szó, amelyet a brit angolban már kisorított a latin eredetű "autumn".

Visszatérve a helyesírás kérdésére, a brit angol, a „modernebb”, újabb változatot használja: pretence/offence.

Azt hiszem azonban, hogy a helyesírási hibák a fentieknél még megengedhetőek, hiszen aligha valószínű, hogy bárki komoly hibaként róná fel a „nem megfelelő” helyesírást. Az viszont fontosabb, hogy az ezekből a szavakból képzett határozószavak mindig -nse végződéssel írandók, tehát:

Offensive/defensive és a többi.