" The difference between Einstein and a high school dropout is trivial compared to the difference between the high school dropout and the best robot in existence, or between the high school dropout and a chimpanzee."

Steven Pinker, How the Mind Works, 1997

Mindannyian zsenik vagytok! És ezt most be is fogom bizonyítani! Ez a két részes cikk azt szeretné megmutatni, hogy minden emberben van egy "nyelvi ösztön", egy olyan szellemi szerv, aminek segítségével minden egészséges ember képes beszélni. Az anyanyelvén és idegen nyelven egyaránt.  Tehát minden ember képes beszélni, ahogyan minden sas tud repülni, vagy minden delfin úszni. Úgy tűnik, az emberek különleges képessége ez: a beszéd. Azt szeretném bemutatni, hogy minden ember veleszületett tulajdonsága, hogy képes dekódolni azokat a nagyon bonyolult zörejeket, amiket beszédnek hívunk.

Hiszen mi különbözteti meg az embereket az állatoktól? Természetesen nagyon sok minden, és ez egy parttalan beszélgetés kezdete is lehetne, de én szeretnék most kiemelni egyet a számtalan tényező közül. Ez pedig nem más, mint az emberi nyelv. Régóta foglalkoztatja (nemcsak) a tudósokat, hogy vajon az álltok is tudnak-e beszélni, vagy csak az emberek képesek erre? Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszolhassuk, el kell döntenünk, hogy mit is értünk beszéd alatt. Véleményem szerint a beszéd a kommunikáció egyik formája.

A kommunikáció az információ megosztását, közössé tételét jelenti. Nagyon sok állatfaj egyedei kommunikálnak egymással.  És itt nem feltétlenül kell csak a bálnák énekére, a kutyaugatásra, vagy az énekesmadarak dalaira gondolnunk. Számtalan eszközzel kommunikálhatunk egymással, a hangok csak egy a sok lehetőség közül. Sok „néma” állat kommunikál a színeivel,vagy a mozgásával. A pávakakas színei is felfoghatóak kommunikációs eszközként. Ahogyan a cápák köröző mozgása, vagy egy virág illata is…

[caption id="attachment_724" align="aligncenter" width="500"] It does say something...[/caption]

Azt természetesen el kell ismernünk, hogy az állatok is képesek kommunikációra. Egyébként a kommunikáció szó maga a latin communicare igéből származik, ami annyit jelent: megosztani, közössé tenni. Azt aligha tagadhatjuk, hogy az állatok is képesek az információ megosztására. Miért ne lennének? De ugyanúgy teszik ezt mint az emberek? Ugyanúgy képesek hangokat kibocsátani mint mi, és ugyanúgy képesek meghallani ezeket a hangokat, sőt! Közismert tény, hogy a kutyák vagy a macskák hallása sokkal élesebb, mint egy átlagos emberé. Akkor talán nem tudják megérteni a hangokat? Miért? Hiszen sok állat nagyobb aggyal rendelkezik, mint az ember, abszolút és relatív értelemben egyaránt.

Akkor mi a különbség? Úgy tűnik, az állatok legalább olyan jól felszereltek a beszédhez, mint az emberek… Természetesen ez nem teljesen igaz. Az lehet, hogy vannak állatok, amelyeknek érzékenyebbek az érzékszerveik, vagy nagyobb tartományban képesek hangokat kiadni. Azonban valami hiányzik... Vajon miben térünk el mégis, mi emberek?

Tudtad például, hogy a méhek bizonyos mozgáskombinációkkal mutatják meg, merre találtak nektárt? Vajon a méhek így tudnak beszélni? Bizonyos értelemben igen, bizonyos értelemben nem. Tanulmányozták a kommunikációjukat (von Frisch,1954), de kiderült, hogy csak azt tudják „elmondani” egymásnak, merre van a táplálék. Másról nem tudnak „beszélni”. Sőt, ami még érdekesebb, az irányokat csak két dimenzióban tudják megadni. Ha esetleg egy bizonyos – relatíve szűk – tartományon kívül esik a célpont, vagyis magasabban található, akkor nem találják meg. Miért? Úgy tűnik nincs „szavuk” a „fel” fogalomra. Hogy ez miért van? Nos, a virágok többnyire a földön nyílnak…

[caption id="attachment_732" align="aligncenter" width="600"] One track mind, goes around in circles[/caption]

De mi a helyzet a többi állattal? Nem mindegyiket lehet tanulmányozni… A bálnák kommunikációjáról például még mindig nagyon keveset tudunk. Nincs rá elég pénz, idő és kutató… A delfinekéről azonban sokkal többet sikerült megtudni. A delfin nagyon intelligens állat, ráadásul ugyanúgy emlős, ahogyan az ember is. A „fülük” rendkívül érzékeny. Mivel a víz jobban vezeti a hangot, mint a levegő, sokkal nagyobb távolságokról is képesek „beszélni” egymással, mint az emberek, vagy bármely más felszíni élőlény. Egy delfinnek aligha van szüksége telefonra, ha néhány kilométerre van tőle a társa. Ráadásul nagyon is társasági lények, ritkán élnek egyedül. Vajon miről beszélgethetnek? És hogyan?

A delfinek bonyolult hangsorozatok kiadására képesek, amelyek nagyon hasonlítanak a beszédre. Egyes kutatók úgy gondolták: valamiféle kezdetleges nyelven ugyan,de beszélnek. Volt egy delfinpár, amelyet behatóan meg is tudtak vizsgálni (Bastian; Au 1993). A kutatások végén azonban kiderült, hogy a delfinek „beszéde” is nagyon korlátozott. Arra ugyan képesek, hogy a legapróbb dolgok helyét is pontosan megjelöljék, és ezt az információt nagyon nagy távolságokról is gyorsan megosszák egymással, azonban mást nem tudnak „mondani”. Például egy delfin pontosan meg tudja mondani egy két kilométerrel arréb levő társának, hogy egy homokpadon hol található egy piros csigaház.. Ez egy nagyon figyelemreméltó tény, és az emberi technika még mindig nem elég kifinomult ahhoz, hogy ezt meg tudja csinálni. Legalábbis nem minden körülmények között, és csak temérdek pénzért. Nem úgy, mint a delfinek. A méhekhez képest azonban vagy egy kis eltérés. Úgy tűnik, hogy minden delfinnek van egy egyéni hangsorozata is, amelyet felfoghatunk a „nevüknek”. Tehát az ő kommunikációjuk már személyesebb. De ebben ki is merült a delfinek kommunikációja. Sajnos ők sem beszélnek túl sok mindenről…

[caption id="attachment_735" align="aligncenter" width="600"] I can say my name...[/caption]

Mi a helyzet a madarakkal? Nagyon sok madárfaj képes hanggal kommunikálni. Van egy egész rendszertani egység, az énekesmadár alakúak rendje (kevésbé elegáns nevükön: a verébalakúak rendje), amelynek tagjai – milyen meglepő -  énekelnek. De miről? Valahogy mindig hajlottam arra, hogy elhiggyem: a madarak mégsem olyan romantikus lények, mint amilyennek próbálják lefesteni őket. A madárdalok a legtöbb esetben mindössze két célt szolgálhatnak: vagy a területi határok jelzését, vagy a párválasztást és megtartást. Ez azt jelenti, hogy a Fekete Rigó (Turdus Merula) kedves strófái azt jelzik az azonos nemű fajtársaknak: jobban teszik, ha hallótávolságon kívülre távoznak, míg az ellenkező neműek több mint szívélyes fogadtatásra számíthatnak az énekestől. Ez ugyan csöppent sem romantikus, azonban igaz.

[caption id="attachment_738" align="aligncenter" width="600"] Cutting to the chase[/caption]

A madarak viszont meglehetősen távoli rokonai az embernek, és ami azt illeti a delfinek sem éppen nevezhetőek az emberhez túlságosan hasonlónak. Talán a legközelebbi rokonaink, a majmok képesek beszélni!

Hamarosan folytatom...