Mielőtt belemélyednék a mai posztba, egy fontos kikötéssel, egyfajta "disclaimerrel" kell, hogy kezdjem. A jelenlegi angoltanítási paradigma szerint akkor tanítunk meg valakit helyesen erre az idegen nyelvre, ha a nyelvhasználatuk az anyanyelvi beszélőkhöz hasonlóvá válik. Ezzel a felfogással lehet vitatkozni, és több, nagyon jó kérdés is feltehető ezzel a szemlélettel kapcsolatban. Azonban, ha nem vitatjuk ezt a felfogást, akkor érdemes elgondolkozni azon, hogy hogyan tehetjük a nyelvhasználatunkat - tanárok és tanulók egyaránt - az anyanyelvű nyelvhasználókéhoz hasonlóvá.

Sokat szoktam gondolkodni azon, hogy mi az, ami valóban megkülönbözteti a magasabb szintű, nem anyanyelvi beszélőket a kezdőktől, helyesebben fogalmazva azoktól, akik inkább megmaradtak az anyanyelvük, a magyar eszközei mellett. Egyetlen szóban erre a kérdésre választ adni nem lehet, sőt talán mondatokkal, vagy bekezdésekkel sem. Eszközök, megközelítések, esztétikai és stilisztikai ideálok fokozatos megismerésével válhatunk egyre pontosabb természetesebb és ha úgy tetszik "native like" nyelvhasználókká.

Ez persze megint felveti azt a kérdést, amit már egy kicsit az előző posztban is próbáltam boncolgatni. Ki a native speaker? Mi a standard angol? Melyik akcentus "az" angol akcentus? Ezekre a kérdésekre soha nem adhatunk egyértelmű választ, viszont van néhány dolog, amiben minden anyanyelű beszélő egyetért. Az egyik ilyen lehet az összetett főnevek gyakori használata. Ezek számunkra sem ismeretlenek, legfeljebb eddig nem figyeltünk fel rájuk. Az angol compund nouns-nak nevezi őket, és legalább annyira fontosak, mint a magyarban.  Ismerjük meg a logikát, ami alapján mi is alkothatunk összetett főneveket.

1. Osztály, vagy alcsoport, amibe a főnév tartozik

Ezt az összefüggést nem nehéz felismerni, hiszen a feketerigó egy olyan rigó, amelyik fekete (Vagyis a fekete madarak alcsoportjába tartozik.).

[caption id="attachment_1638" align="aligncenter" width="600"] A blackbird is a black bird.[/caption]

Érdemes megjegyezni, hogy a főnevek gyakran igékből képzettek. A "whisteblower"  szó szerint "sípfújót" jelent. Ezzel a szóval általában olyan személyt jelölnek, aki általában személyes meggyőződésből (Óh, az ártatlanság...), vagy valamilyen más indíttatásból nyilvánosságra hozza cégek, vagy (köz)intézmények erkölcstelen vagy törvénybe ütköző cselekedeteit. Ennek következtében általában veszélybe kerülnek, illetve hátrányt szenvednek, vagy ennek kockázatának teszik ki magukat. A "whistleblower" is összetett főnév, hiszen ő egy olyan fújó, aki sípot fúj, és nem mást. (Érdekes magyarítási kísérlet a "kisúgó", szerintem találó.)

[caption id="attachment_1640" align="aligncenter" width="600"] A man who blows a whistle.[/caption]

Számtalan, egyszerű logikai megoldásra találhatunk még példát az angolban, ahogyan a magyarban is. (Idézőjelbe tettem azokat a magyar szavakat, amelyek nem egyértelmű, vagy tükörfordítások.

2. Alany + Ige: beesting, headache, snowfall azaz méhcsípés, fejfájás, hóesés

[caption id="attachment_1644" align="aligncenter" width="600"] Subject + verb[/caption]

3. Ige + Alany: playboy, washing machine vagyis mosógép és "egy fiú, aki játszik" 

[caption id="attachment_1646" align="aligncenter" width="582"] A machine that washes.[/caption]

4. Ige + Tárgy: chewing gum, cooking apple, know all vagyis rágógumi, főzőalma, mindentudó

[caption id="attachment_1648" align="aligncenter" width="600"] Gums are for chewing.[/caption]

5. Tárgy + Ige:  air conditioner, sightseeing, travel guide azaz légkondicionáló, "városnézés" és "útikalauz".

[caption id="attachment_1651" align="aligncenter" width="600"] Object + Verb[/caption]

6. Ige + Idő: closing time, payday, rush hour, business hours magyarul, záróra, "csúcsforgalom"  fizetésnap, "nyitva tartás"

[caption id="attachment_1652" align="aligncenter" width="600"] The hour of rush.[/caption]

Remélem ezzel a néhány példával tudtam segíteni a tanulásban, és sikerült rávilágítanom, hogy nem is áll annyira távol tőlünk az angol gondolkodás, vagy legalábbis közelebb van hozzánk, mint gondolnánk, legalábbis ami az összetett főneveket illeti. Próbáljunk mi is hasonló logika szerint összetett főneveket alkotni, és beépíteni őket szókincsünkbe. Nemcsak azért hasznosak, mert természetesebbnek, könnyedebbnek hat a beszédünk, hanem azért is, mert sokkal egyszerűbb a már meglevő szavaink kombinálásával újakat alkotni, mint újabbakat megtanulni. Alkossunk és használjunk tehát kombinációkat! És nem hiszem, hogy titkot árulnék el azzal, hogy nem csak főneveket alkothatunk ilyen módon. De erről talán inkább egy másik posztban.

(A cikk Sidney Greenbaum, Oxford English Grammar című munkájára támaszkodik, a tamáskodóknak a Compund nouns című fejezetnél kéretik felütni a könyvet a 462. oldaltól.)