A múltkori órámon felmerült a kérdés, hogy mi az angol megnevezése a hazánkban csak gofriként emlegetett édességnek.
Ott és akkor tanácstalan voltam, és kapásból nem ugrott be semmi más, mint a jól ismert wafer szó, ami ostyát jelent. Aztán eszembe jutott, hogy a waffel jelenthet valami ilyesmit, de nem voltam benne biztos. Itt volt az ideje, hogy utánanézzek a dolognak…
A wafer maga vagy a Magyarországon „nápolyi” ként ismert édességre, vagy a templomi ostyára megfelelő szó, mivel eredetileg egy vékony, ropogós, általában ízetlen, vagy enyhén édes esetleg enyhén sós „kekszet” jelöl. Ez a szó tehát nem pontosan az, amire szükségünk van.
Akkor melyik? Egy kis kutakodás után – a jó öreg Webster-em, és a Wikipedia segítségével – az alábbiakra jutottam.
Maga az édesség, amit mi gofrinak hívunk – Érdemes lenne megnézni egyébként, hogy a magyar honnan vette a gofri szót… - Belgiumból származik. Pontosabban az egykori Németalföldről, a Wiki szerint Hollandiában, Angliában és Svédországban már a középkorban is elterjedtnek számított. A belgáknál ma is jó néhány változata van, míg a svédeknél kizárólag szívecske alakú. Nemcsak édes, hanem cuki is…
Magára az ételre a Webster harmadik kiadása (1988) az alábbi meghatározást adja:
„Palacsintához hasonló tésztaféle, bár annál ropogósabb. Egy különleges vas-sütőben készítik, ettől kapja jellegzetes, rácsos felületét.”
Mivel az Egyesült Államok-ba nagyon sok holland és svéd is bevándorolt, ezért ott is felbukkant, sőt több volt ez felbukkanásnál. A mi kis gofrink a nagy víz másik oldalán nőtte ki magát igazán. Hiszen Magyarországon jobbára édességként vagy „vásári kajaként” ismert a gofri, nem így az Államokban. Megdöbbenve láttam, hogy bizonyos helyeken a reggeli kedvelt, sőt elmaradhatatlan része, számunkra olyan elképzelhetetlen ételekkel társítva, mint a sült sonka és a tükörtojás.
Nekem már ez is elég bizarr volt, de a java még csak most jön: a Wikipedia szerint már a XVIII. sz. végén megjelent a gofri és sült csirke, a szakácskönyvekben, mint külön étel. Nehéz elképzelni, hogy az édes gofri (Rendes amerikai módon sziruppal, és/vagy tejszínhabbal.) és a sós, és egyben meglehetősen zsíros sült csirke milyen kombinációt nyújthat. Érdekeset, pestiesen szólva…
Az USA déli államaiban annyira népszerű ez a számomra hátborzongató finomság, hogy külön éttermek szakosodtak a sült csirke és a gofri párosítására, amelyek közül nekem az Electric Cock nevű tetszik a legjobban. Egy másik verzió szerint az étel New York-ból származik, egészen pontosan a Harlemből. Egy Well’s Supper Club nevű szórakozóhely valamikor a nyolcvanas években az alábbi szlogent használta:
„Wells: Home of Chicken and Waffles, Since 1938”
A sztori a szlogen mögött állítólag az, hogy a mulató egyszerre szolgálta fel a vacsorát és a reggelit, mivel a vacsorához már túl késő, azonban a reggelihez még túl korán volt. Hmmm…
De térjünk vissza a helyesíráshoz: nem jártam nagyon messze az igazságtól, amikor a címben az eredeti, németes írást választottam: a németben a mai napig waffel (vagyis ostya) a gofri megnevezése. Az angol helyesírás mindössze a két utolsó betűt cseréli meg: a helyes írásmód tehát: waffle.
