Ritkán szoktam közéleti cikkeket írni, igyekszem a saját kaptafámnál maradni, de azt hiszem, túl öreg vagyok már ahhoz, hogy bizonyos dolgokat szó nélkül hagyjak. A mai cikk meglehetősen rendhagyó lesz tehát.
Ma reggel voltam annyira szerencsétlen, hogy nekem is a kezembe nyomták a metróbejáratnál azt az ingyenes újságot, ami azt állítja magáról, hogy Magyarország legolvasottabb ingyenes napilapja. Volt benne egy cikk, amelyik II. Erzsébet uralkodásának hatvanadik évfordulójával foglalkozott. A cikket nem más, mint Kumin Ferenc, a Századvég intézet vezető elemzője írta, legalábbis az újság az ő neve alatt, az ő fényképével jelentette meg.
Miről szólt a cikk? Elsősorban arról, hogy a szerző azért irigyli az angolokat (a korona többi országáról nagyvonalúan megfeledkezve) , mert szinte egymáshoz simulva, testvéri békében és szeretetben ünnepeltek egy cseppet sem demokratikus és meglehetősen ódivatú intézményt. Egészen pontosan:
"Senkinek sem derogált, hogy egy meglehetősen ódivatú és felettébb nem demokratikus politikai intézményt köszöntsenek a legnagyobb szeretettel és tisztelettel."
Hogy ez a mondat számomra mit jelent, és miért háborított fel annyira, hogy itt válaszolok, arra majd még visszatérek, azonban szeretnék néhány kiegészítést hozzáfűzni a cikkhez, amit mindenki olvasson és értelmezzen saját maga, én csak a magam nevében beszélek. A cikk alapjában véve egy pozitív, vágyakozó hangvételű írásnak tűnik, azonban mióta elolvastam nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy a sorok között sokkal több rejtőzik. Mindezen felül a szerző elegánsan megfeledkezni tűnik mindazokról, akik nem kifejezetten az örömtől remegtek. (Igazán a kommentek és statisztikák érdekesek.)
De mi is volt az, amit első olvasásra szemet szúrt? Miért piszkál engem ez a dolog annyira, hogy nem hagyom a fenébe az egészet, és egy meglehetősen terjengős cikkre szánom a drága időmet? Kumin természetesen párhuzamot von hazánk és Nagy-Britannia között. Többek között olyan mondatokkal teszi ezt mint:
"Nem attól volt hangos az angol média, hogy mi szükség a költséges hajós felvonulásra a Temzén."
Tényleg elég ízléstelen lett volna az ünneplés kellős közepén az anyagiakat firtatni, és azt hiszem Nagy-Britannia elég gazdag ország ahhoz, hogy néhány helyi popsztár hakniját mellényzsebből kifizesse. Magyarország nem ilyen. Egyrészt nincsenek olyan minőségű popsztárjaink, másrészt nincs rá pénzünk. Miért érdekes ez a mondat? Mert olybá tűnik, mintha Magyarországon bezzeg rögtön azt firtatnánk, mi mennyibe kerül. Hát, ilyen ez a popbiznisz. Nem mindegy, hogy mibe kerül egy kis koronaúsztatás vagy néhány vadászgép ha az államkincstár kong az ürességtől. A briteknél még pont van annyi, hogy kiköhögjenek egy ilyet. Meg még jó néhány más dolgot is. Nem véletlenül. Náluk még létezik a "jóléti állam", és nemcsak papíron. (Ugyanakkor, van néhány kellemetlen mellékszála is az ünneplésnek: a tömegben "ünneplők" egy része munkanélküli volt, akik számára kötelező, fizetetlen közmunka volt a megjelenés. Étlen-szomjan, esőben, WC nélkül. A Downing Street persze nem kommentál. Ezen felül a királyi család költségvetése továbbra is titkos, ami fel-fel lángoló kritikáknak biztosít eléggé termékeny táptalajt. Annak ellenére, hogy a szerző egy elég komoly agytröszt vezető elemzője, a cikket nem nevezném széles látókörűnek.)
[caption id="attachment_1020" align="aligncenter" width="799"]
Panem et circenses. OK. Circenses, sometimes...[/caption]
Úgy vélem, hogy Magyarországot és egy olyan ex-nagyhatalmat, amely több évszázadon keresztül monopolhelyzetből szipolyozhatta az egész akkori ismert világot ebből a szempontból összehasonlítani nem érdemes. Úgy pedig még kevésbé az, hogy ezt egy országos, ingyenes napilapban teszi. És, szinte már hallom is a mondat másik felét: "Bezzeg nálunk! Kapok néhány milliárdnyi megrendelést, és a média máris hangos. "
Ennek ellenére be kell vallanom: bármennyire is őszintétlennek és kioktatónak találtam a cikkét, egyetértek Kumin úrral. Tényleg van miért irigyelnünk a Commonwealth népeit. A monarchia létének minden vitathatósága és megkérdőjelezhetősége ellenére őszintén csodálom II. Erzsébetet, és azt hiszem igenis megérdemelte ezt a hatalmas ünneplést. Hadd mondjam el, miért...
Nem titok, hogy a politikusokat sehol nem szeretik, így Nagy-Britanniában is közutálatnak örvendenek. Sem Cameron, sem Brown, de még teflon Tony sem nevezhető kifejezetten szeretettnek a ködös Albionban. A brit polgárok ugyanolyan csalódottak, mint mi. Privatizálják az NHS-t, az angol egészségügyi ellátási rendszert, a bevándorlás kérdése még mindig nem megoldott és egyes helyeken pattanásig feszült a helyzet, a Credit Crunch még mindig a tartós recesszió rémével fenyegeti az országot, sőt, már a "Beeb" (A BBC informális megnevezése.) közvetítései sem a régiek. Pedig ott még TV-adó is van, színes készülékenként Ł150. (Sajnos, a híres-neves BBC-t is fizetni kell valamiből. Az újságírók még ott sem fénnyel élnek.) A kormányok váltják egymást, azonban úgy tűnik, a régi rendszerből semmi sem működik már úgy, ahogyan kellene. Gyakran nevetek, amikor honfitársaim úgy gondolják, a kreatív adóztatást és az ostoba mentegetőzést mi találtuk fel. Valóban? A jelenlegi brit kormány még a sós péksüteményeket is meg akarta adóztatni, amelyek roppant népszerűségnek örvendenek az Európa egyik legkövérebb országának számító Nagy-Britanniában. Persze, ettől a javaslatuktól - némi társadalmi nyomásra - végül elálltak.
[caption id="attachment_1024" align="aligncenter" width="532"]
Oh, these are trying times indeed...[/caption]
A királynő ugyanakkor az egyik legnépszerűbb közéleti személyiség, a Britek több mint 80%-a kedveli őt. Vajon miért? Nos, szerintem semmi köze az elfogadottságának ahhoz a tényhez, hogy az intézmény, amit képvisel - vagyis a királyság intézménye - meglehetősen ódivatú, és csöppet sem demokratikus. A királynő pusztán szimbolikus hatalommal bír, mint megannyi más államfő. Azonban az angol királynő mégis más, mint a többiek. Miért? II. Erzsébet népszerűségének és varázsának kulcsa a hitelessége. Miért fontos a hitelesség? Melyik közméltóság tekinthető ma feddhetetlennek? (Feddhetetlennek, nem pedig sérthetetlennek.) A pápa? A világ leghatalmasabb embere, az amerikai elnök? Vagy ha egy kicsit közelebbre tekintünk, akkor talán a köztársasági elnök hazánkban? Kire tekinthetünk példaképként? Olyan emberként akit nemcsak a hatalom és a pénz miatt félünk, hanem az integritása miatt tisztelünk is? Akivel igazán szeretnénk azonosulni? Aki egy ideált testesít meg, rengeteg áldozat árán? Azt hiszem, II. Erzsébet egy ilyen ember, a többi, fentebb említett pedig nem.
Miért? A királynő nem volt tagja a Hitlerjugendnek, mint a pápa, nem plagizálta a doktoriját, mint a volt német védelmi miniszter. Nincsenek körülötte botrányok, nem kezd lehetetlen afférokba a gyakornokával, mint az amerikai ex-elnök Bill Clinton, sőt, még drogos sem volt, mint a jelenlegi elnök, Barack Obama. Nem volt a III/III fizetett ügynöke sem mint Scmitt Pál, aki azt sem tudja leírni helyesen, hogy "államfő", sőt még a szakdolgozatát is lopta - ráadásul annyira amatőr és ostoba módon, hogy az akár nevetséges is lehetne, ha nem lenne inkább szégyellnivaló. II. Erzsébet nem tett semmit, amitől hiteltelenné vált volna azok szemében, akiket képvisel. Ehelyett végigcsinált egy világháborút, jó néhány válságot, több mint hatvan éve él házasságban és mint minden jó uralkodó, gondoskodott trónörökösökről is. Hogy mindez régimódi? Meglehet. A királynő csendben teszi a dolgát. Képviseli a nemzetét, és karácsonykor beszédet mond.
Azt teszi, amit egy uralkodónak tennie kell, amire felesküdött, és - talán ez a legfontosabb - amit megígért. Két idézet tőle:
"I declare before you all that my whole life, whether it be long or short, shall be devoted to your service and the service of our great imperial family to which we all belong."
"Mindannyiójuk előtt kijelentem, hogy egész életemet, legyen bár hosszú vagy rövid, az önök és annak a nagy, birodalmi család szolgálatának szentelem, amelynek mindannyian tagjai vagyunk."
[caption id="attachment_1006" align="aligncenter" width="542"]
A most noble offering[/caption]
"I cannot lead you into battle. I do not give you laws or administer justice but I can do something else - I can give my heart and my devotion to these old islands and to all the peoples of our brotherhood of nations."
"Nem tudom önöket csatákba vezetni. Nem adhatok önöknek törvényeket és igazságot sem szolgáltathatok, de valami mást igen - felajánlhatom a szívem és az elkötelezettségem ezeknek az ódon szigeteknek, és mindazon népeknek akik nemzetszövetségünk tagjai."
Nagy szavak, komoly ígéretek. És persze, a legtöbb ember manapság már csak nevet az ilyesmiken. Túlságosan cinikusak vagyunk már ahhoz, hogy ezeknek a nagy szavaknak és szép ígéreteknek hinni tudjunk. A királynő azonban tartja a szavát. Idén volt 86 éves, és még mindig fáradhatatlanul, szerénységgel és hihetetlen munkabírással szolgálja azt az országot, aminek uralkodójául született. Nem hoz döntéseket, mint a politikusok, akik vállán sokszor sokkal nagyobb felelősség van. Ő mindössze uralkodik. Megtestesít valamit, ami állandó és stabil a kor turbulens körülményei közepette. Pártcsatározásoktól, kormányváltásoktól, Theacher-től, Blair-től és a brit futball válságától függetlenül, rendíthetetlenséget, biztonságot és állandóságot sugározva. Ezt várja tőle a világon mindenki. És II. Erzsébet ezt jobban csinálja, mint bárki más. Ezért érdemes irigyelni az alattvalóit.
Ez eddig mind szép és jó. Mi az ami nem tetszett hát?
Fentebb azt állítottam, visszatérek még egy bizonyos mondathoz, és most tessék, itt van újra:
“Senkinek sem derogált, hogy egy meglehetősen ódivatú és felettébb nem demokratikus politikai intézményt köszöntsenek a legnagyobb szeretettel és tisztelettel.”
Nos, az nem tetszett, hogy Orbán Viktor jelenlegi főtanácsadója ezzel a mondattal mintha egy kicsit mindannyiunkat megfeddett volna ... Bezzeg, az angoloknak nem derogál egy olyannyira nem demokratikus (Miért nem írja ki? Autoriter.) intézményt ünnepelni, mint a királyság. Önként és dalolva. Olyan rendes fiúk voltak, még az ingyen koncertre is elmentek... (Hadd fantáziáljak egy kicsit: ha lett volna ingyen sör, meg 13 havi nyugdíj, nem haboztak volna elvenni azt sem.) Bezzeg itthon, ezek a maradi, csökönyös magyarok nem akarnak ünnepelni, egymást testvériesen cuki sapkákban ölelgetni, pedig mi igazán keményen dolgozunk rajta, hogy itthon se maradjon túl sok a demokráciából. Hiába tolnánk bele az orrukba, csak nem akarják a legnagyobb szeretettel és tisztelettel köszönteni... Bezzeg odaát.
[caption id="attachment_1035" align="aligncenter" width="375"]
In our face[/caption]
És mindezt miért? Hát persze! A történelem. Hogy is felejthettem el... Minden '56 miatt van. Hadd idézzek pontosan:
"amikor Budapest utcáin magyarok lőttek magyarokra, magyarok hívtak be idegen katonai segítséget magyarok ellen."
Nos, ezt írta az ország vezető elemzője. Nem az a baj, hogy akit/amit ünnepelnünk kellene, nem rendelkezik a megfelelő kvalitásokkal. Hogy hazug, diktatórikus, ostoba és vitriolt csöpögtetve az önérzetünkön ejtett sebbe, még azt is elvárja, hogy bugyután, kérdés nélkül, önszántunkból ünnepeljük. Nem ez a baj. A baj a történelmünk. Könnyen lehet. De azért fenntartom magamnak a kételkedés jogát.
Pásztor Gergő
To cause a liquid to cover an area.[/caption]
To move about freely in the air.[/caption]
To emit or reflect light.[/caption]
Connotating anger or irritation.[/caption]
Strong hand movements.[/caption]
Strong movements of the hands.[/caption]
Connotating something sharp or intrusive.[/caption]
Connotating roughness.[/caption]
Indeed[/caption]
Squeezing meaning drop by drop[/caption]
Who does what when and with who?[/caption]
That's not me...[/caption]
Do you need to be this good?[/caption]
Looks simple, right?[/caption]
Falling into grace...[/caption]
Words of wisdom from Paul Elliott[/caption]
Rather intimidating[/caption]
Ez egy szárnyas futó[/caption]
Ez pedig egy futó szárnyas[/caption]