A mai poszt témája egy nagyon vitatott, és a magyar iskolákban kicsit sem tanított szókapcsolat lesz, az „ain’t”. Tulajdonképpen az „ain’t” egy roppant praktikus nyelvi eszköz. Továbbá, nagyon elterjedt is. Tulajdonképpen a be-t és a have-et helyettesítheti (bármely formában), de csak tagadásnál. Vagyis:

 

[1]       I am not going to the party on Saturday.

            I ain't going to the party on Saturday.

 

[2]       I haven’t got any money.

            I ain’t got no money.

 

[3]       You haven’t seen anything yet.

            You ain’t seen nothing yet.

 

Érdemes megfigyelni, hogy a példamondatokban nemcsak az ain’t használata „substandard”, hanem a kettős tagadásé is. Ahogyan a könyvek mondják: „Az angolban nincs kettős tagadás.” Hát persze, hogy van. Ahogyan a könyvek mélyen hallgatnak az „ain’t”-ről is, aminek használata – ettől teljesen függetlenül – virágzik. Az „ain’t” csak tagadó formában létezik, tehát olyan nincs, hogy „ain”. Felmerülhet a kérdés, hogy ha fentebb azt állítottam, hogy roppant praktikus, és nagyon elterjedt, akkor miért nem tanítják? Elsősorban azért, mert nem „szép”. Természetesen, a szépségről nehéz vitázni, illetve egy nyelv esetében ez sokkal inkább társadalmi/hatalmi kérdés, mint esztétikai. Ez a kérdés pedig sokkal messzebb vezet, egészen pontosan ahhoz a témához, hogy milyen is a „standard angol”, ha létezne ilyen egyáltalán. Mi az, amit érdemes tanítani? Mi az amit kell tanítani? Egyszer az egyik kollégám azt mondta: „Ismerned kell a szabályokat, mielőtt megszeged őket.” Ez azt jelenti, hogy mielőtt megismerkedne a tanuló az „ain”t” tel, célszerű megtanulnia, hogy mit képes helyettesíteni ez a szó, hogy hol használhatja, és hol kell kerülnie, és hogy milyen hatást tehet ezzel a címzettre, vagyis arra a személyre, akihez beszél, vagy aki olvassa a levelet, amit írt.

 

Ha valamire azt mondják a nyelvtankönyvek, hogy „substandard” az nem azt jelenti, hogy tűzzel vassal üldözni kell, mindössze annyit jelent, hogy a érdemes vigyázni vele. Az „ain’t” jobbára az alsóbb társadalmi osztályok tagjaira volt jellemző. Figyelembe véve, hogy a Brit társadalomban még mindig létezik valamiféle kasztrendszer, a nyelv ennek megfelelően „kasztokra” rétegekre osztható. Egy „kulturált” angol nem használja az „ain’t”-et, nem használja az „innit”-et, (Ami nem más, mint a jól ismert „Isn’t it?” visszakérdezés egy jó vastag akcentussal és némi nemtörődömséggel.) továbbá még egy seregnyi egyéb kifejezéstől is távol tartja magát, ha rendes társaságban beszédre használja a száját, és nem szeretné magára ragasztani a „műveletlen tapló” soha le nem kaparható matricáját.

 

Nagyon szeretem a Catherine Tate Show-t. Ez egy show a BBC-n, amit – How surprising? – egy Catherine Tate nevű nő csinál. Jobbára az angol társadalom tipikus alakjait figurázza ki. Köztük van Laureen Cooper is, aki egy fiatal „chav”. Ráadásul nő. Az alábbi videó feliratozva van, így el is lehet olvasni, amit mondanak a srácok. Ahogyan a  magyarban egy-egy „ízesebb” tájszólás, vagy néhány furcsa szó már elég ahhoz, hogy elkönyveljünk valakit nem túl művelt, vagy legalábbis „vidéki” emberként, az angoloknál ez még inkább igaz. „Ain’t”, „tough”, „bling-bling”, fit...  Here we go again…

 

 

Már szinte látom is a három srácot valamelyik Bermondsey-i, vagy Tottenham-i kebabosnál, ahogyan megvitatják a nap történéseit. Kebabost mondtam? Inkább legyen valami gyorsétterem. Érdemes meghallgatni, hogy a két kiejtés között micsoda különbség van. Meg a szavak között is. Meg még elég sok mindenben… „Well, shut up then…”

 

 

Hát ebben a klipben mindent bemutatnak az „ain’t” használatáról. Talán még azt érdemes megjegyezni, hogy még mindig hiányoznak a szó eleji mássalhangzók. Mint a My Fair Lady-ben.

[caption id="attachment_567" align="aligncenter" width="576"] "Just you wait, 'enry 'iggins, just you wait'"[/caption]

És a végére egy igazi gyöngyszem. Szeretném látni, amikor a magyar miniszterelnök megy bele egy ilyenbe. Amikor hagyja magát kigúnyolni. Na nem mintha nem röhögnének rajta elegen, de ez valahogy más lenne.

Maybe we could see, that he is bothered.  Errh. Sorry. Bovered.

 

Observe them gesticulating, Observe them going down. The gang serves lies, The passionate man plays his part: the cold passion for truth Hunts in no pack.

Men struggle for power and women perhaps for fame, And the servile to serve a Leader and the dupes to be duped. Yours is not theirs. 

(Be angry at the Sun, 1941)

A bear szót szinte mindenki ismeri: azt jelenti, medve. Igen, főnévként. Nem véletlenül mondom el újra meg újra, hogy a jelentéshez hozzátartozik a szófaj is! Igen, a bear nemcsak főnév lehet – ebben a formában szinte minden magyar nyelvtanuló ismeri – hanem ige is. Ezt viszont szinte senki nem tudja róla, ugyan erről aligha a tanulók tehetnek.

Mielőtt belefognánk a bear boncolgatásába; a címről. A „loose cannon” idióma szó szerinti jelentése: laza ágyú. Egészen pontosan laza hajóágyú. Mit jelentsen ez? Mint a képen is látszik a hajók ágyúit nagyon erősen rögzíteni kellett azok oldalához, hogy a tüzeléskor fellépő visszaható erő ne mozdítsa el az ágyút. Miért? Az ágyú elég erővel tüzelt ahhoz, hogy szó szerint „kirobbanjon” a helyéről, magával sodorva mindent, ami az útjába került, beleértve ebbe a puskaport, a legénységet és a fedélzetet tartó gerendákat egyaránt. Nem kell hozzá zseninek lenni, hogy megértsük: az ágyúk rögzítése létfontosságú volt minden hadihajón.

 

[caption id="attachment_478" align="aligncenter" width="600"] "Blast, ye scurvy dogs!"[/caption]

Azokat az ágyúkat, amelyeket nem rögzítettek megfelelően, laza ágyúknak nevezték. Átvitt értelemben ez egy lehetséges veszélyforrást jelent, méghozzá valami olyasmit, ami akár katasztrófát is okozhat.

A "bear" szó pontosan ilyen. Ha nem tudjuk, hogy mit jelent, akkor kapitális bakokat lőhetünk anélkül, hogy tudnánk: hibáztunk. A legtöbb tanuló, akivel találkoztam, sosem hitte volna, hogy nemcsak a kedves brummogó rajzfilmfigurákat – már amelyik még brummog – lehet megnevezni vele. A "bear" ige is, méghozzá rendhagyó ige, ami azt jelenti, hogy a past form és a past participle formák nem veszik fel a rend szerinti végződéseket. A past form: "bore", a past participle: "born", vagy "borne".

Nem ismerős? Az első mondatok egyike, amit minden nyelvtanuló megismer: „I was born.” Kevesen tudják, hogy ez valójában egy passzív mondat. Vagyis ezt talán tudják, de hogy melyik igéről lehet szó, azt kevesen ismerik fel, mivel amikor találkoznak a mondattal, még nem ismerik a szenvedő szerkezetet, később pedig nem igazán gondolkodnak el ezen a már-már banálisnak tűnő mondaton.

 

[caption id="attachment_479" align="aligncenter" width="600"] The bear you know - at its photogenic best[/caption]

Az egész probléma arra vezethető vissza, hogy a tanulók nem ismerik az igéket, illetve vagy nem ismerik – vagy nem tudják használni – az igeformákat, és nem merik használni a fejüket. Mert ha képesek lennének felismerni a passzív mondatokat  (minimális nyelvtani tudás), és be tudnák pötyögni a Gugliba hogy „base form born” akkor meg is oldódhatna a probléma!

Érdekes, hogy a neten turkálva olyan elmésségekkel is összefuthatunk, mint: „I was borned”. (Mielőtt bárki kérdezné: ez annyira rossz, hogy ne is kérdezd meg, hogy rossz-e.) Ennek fényében érdemes elgondolkodni, hogy mennyire fontos tudni - helyesebben mondva - megérteni a nyelvtant, illetve mennyire érdemes gondolkodni. Nem is olyan régen  egy szakmai lapban olvastam egy cikket, ami egyszerűen azt mondta, hogy ne is bíbelődjünk a nyelvtan tanításával, mert felesleges. Nem ez az első és az utolsó, és talán jobb, ha a kedves olvasó is tudja: egy egész paradigma épül a nyelvtanmentességre! Retteghetnek az infinitive-ek!

A következő lépés pedig az lesz, amikor a tanulókat a logikus gondolkodásról próbálják majd leszoktatni.

Remélem, ez sosem fog sikerülni…

Ehhez próbálok most hozzájárulni azzal, hogy elmondom, a bear ige, ennek past participle formája a born, az  „I was born” pedig egy szenvedő mondat. (Azért szenvedő, mert senki nem tudja megszülni saját magát: ahhoz elsősorban egy másik személy közreműködése is szükségeltetik. ) Ezzel én meg is tettem a kötelességem.

Hiszen ha nem tudnánk, hogy a bear ige is lehet, akkor mit kezdenénk az annyira brit, és legalább ennyire kifejező:

[caption id="attachment_480" align="aligncenter" width="420"] Nem azt jelenti: "Macizz velem!"[/caption]

„Bear with me!”

kifejezéssel? (Ami szó szerint azt jelenti: Bírj ki engem! (még egy kicsit) vagyis: Légy velem türelmes!) Vagy a további számtalan másik kifejezéssel, ami a szónak ebből a jelentéséből származik: unbearable, hard to bear, bear in mind és a többi...

Mire akarok kilyukadni? Arra, hogy csak a szavak jelentésének pontos ismerete és a nyelvtan megfelelő használata elégséges ahhoz, hogy szépen és pontosan beszéljünk angolul. Különben minden sarkon egy laza hajóágyúba botlunk és nem angolul, hanem Hunglish-ül fogunk beszélni.

Ne így legyen!

 

antipoem good antipoem eco antipoem not drain precious resources planet not much grammar, see, not much sense either, just few words vibrant meaning sex cry turbo baby knickers redwood rocket antipoem dead cool ciao

(Antipoem)

 

"If at times my eyes are lenses through which the brain explores constellation of feeling my ears yielding like swinging doors admit princes to the corridors of the mind, do not envy me.

I have a beast on my back."

(Bête Noire)

 

 

Nemrég – egy társasági összejövetel során – előkerült egy nagyon egyszerűnek látszó kérdés: Mi a különbség a sensitive és a sensible szavak között?

Én ugyan nem voltam teljesen biztos a válaszban, ezért csöndben maradtam, de sokan találgatni kezdtek. Nézzük hát, mi is a két szó között a különbség, helyesebben mondva: a hasonlóság.

Összetévesztésük nem véletlen, a formai hasonlóság gyökere a közös szótő. Nem véletlenül mondtam, hogy a szavak szimbólumok, egy gondolatot szimbolizálnak. A közös szótő a sense. Lássuk hát, hogy mit mond a Webster's-em a sense szóról.

Eredetileg a latin sentire igéből származik, ami azt jelenti: érezni, érzékelni valamit, elsősorban az érzékszerveinken keresztül. Mivel mind az -ible, és -ive melléknévképzők, ezért két azonos funkciójú, de különböző jelentésű szóval állunk szemben.

I. A sense ige elsődleges jelentése: Az idegek és az agy azon képessége, hogy fogadják és reagáljanak a külső ingerekre, mint például: fény, hang, nyomáskülönbség stb.; kifejezetten bármely azon öt szerv közül amely idegein keresztül képes külső ingereket fogadni. (Látás, hallás, ízlelés, szaglás, tapintás.)

Lásd a kifejezést: To come to one’s senses. Magyarul talán „magamhoz térni”-nek, vagy „feleszmélni”-nek fordítanám: ez az állapot, amibe akkor kerülünk, ha visszanyerjük érzékeink fölött az uralmat, amikor azt korábban elvesztettük. Átvitt értelemben ez a kifejezés jelenthet rádöbbenést, ráeszmélést is.

[1] After Steve came to his senses, he was ready to admit, that he had been wrong.

Miután Steve feleszmélt, készen állt elismerni, hogy hibázott.

 

II. Az öt érzék összessége, megkülönböztetve az intellektustól, mozgástól, stb. Talán ebből az értelemből jön a sensous szó (egy újabb melléknév), amely azt jelenti: az érzékszervek számára tetszetős, DE nem érzéki. Ezt a szót épp az erotikus felhangokkal is rendelkező sensual helyettesítésére hozta létre Milton.

[2] Music is the only sensous pleasure without vice.

A zene az egyetlen bűn nélküli testi öröm.

 

[caption id="attachment_425" align="aligncenter" width="570"] Sensous but not sensual[/caption]

 

III. a.,Egy érzet vagy benyomás, amely az érzékeken keresztül érkezik. b., Egy általános benyomás vagy érzés.

[3] a., A sense of warmth.

Melegség érzet.

[3] b., A sense of longing.

A vágyakozás érzete.

 

IV. Annak képessége, hogy megkülönböztessünk, vagy megítéljünk bizonyos külső ingereket , hangokat, körülményeket, stb.

[4] Suzy has a good sense of pitch.

Suzy-nak jó füle van. (Zenei hallása.)

 

V. Képesség arra, hogy érezzünk, megértsünk vagy értékeljünk bizonyos tulajdonságokat.

[5] But she does not have a sense of humour.

De neki egyáltalán nincs humorérzéke.

 

VI. Annak képessége, hogy logikusan ítéljünk és érveljünk; normális intelligencia és döntési képesség, vagy az ezt tükröző viselkedés minősége.

[6] There was some sense in what he was saying.

Volt értelme annak, amit mondott.

Ha megfigyeljük, az első négy jelentés összefügg egymással, míg az utolsó kettő szintén nem teljesen független. A második jelentéscsoport legalább olyan fontos, mint az első. Számtalan kifejezésben ilyen értelemben van jelen a sense-szó. Például:

Common sense: Magyarra talán a józan ész, vagy hétköznapi/mindennapi tudás kifejezésekkel lehetne fordítani. Vagyis ez annak az – elvileg minden ember által birtokolt, vagyis közös – képességnek a megnevezése, amely képessé tesz bennünket arra, hogy logikusan ítéljünk vagy érveljünk. Nevével ellentétben nem annyira elterjedt. Lásd a kifejezést:

Common sense is not common.

 

Egy másik kifejezés:

Nonsense:  Ez a kifejezés alapvetően két dolgot jelenthet: valamit, aminek nincs értelme, butaság, hülyeség, halandzsa. A másik jelentése: valami, ami arrogáns, tiszteletlen, „pofátlan.” Lásd a kifejezést: to make sense. Szó szerint ez azt jelenti: „csinál nem értelmet” vagyis: nem logikus, nem értelmes. Lásd a képet.

 

[caption id="attachment_426" align="aligncenter" width="390"] This is nonsense[/caption]

 

A sense teljesebb értelmezéséhez érdemes megnézni a fosztóképzős változatot is: senseless. Első jelentése: öntudatlan. Második: Értelem nélküli, ostoba, hülye. Harmadik: Célt vagy rendeltetést nélkülöző: értelmetlen. (Hasonló, mint a meaningless.)

Érdemes lehet megjegyezni – mivel gyakori félreértések okozója – azt is, hogy a sensation szó, amely a magyarba is bekerült, eredetileg azt jelenti: érzet, valami amit fizikailag érezni lehet. Pl.: A burning sensation. Vagyis: „Egy égető érzet.” A magyar – nagyon helyesen – égető fájdalmat mondana erre.

Ezek után vajon mit jelenthet a sensitive és a sensible. Nem volt véletlen a bejegyzés címe, hiszen egy szójáték Jane Austen klasszikus (bölcsész) lányregényének címével. Mit jelent hát a sensible? A szótár azt mondja: 1. Valami amely fizikai érzetet képes létrehozni, érezhető. 2. Az intellektus számára felfogható. Vagyis: Értelmes. Ez az a jelentés, amely leginkább gyakori, és amihez a további jelentései kapcsolódnak.

[1] Wearing scarfs in summer is not really sensible.

Nyáron sálat viselni nem igazán értelmes.

Érdekes, hogy a sensible-nek is van egy olyan értelmezése, mint a sensitive-nek: Olyan érzékekkel bír, amelyek képesek az érzeteket felfogni. Ingerelhető, (bizonyos mértékig) érzékeny.

A sensible leginkább tehát azt jelenti: értelmes, értelmezhető, logikusan gondolkodó, belátó.

[1] Tom is a sensible man.

Tom egy belátó ember. („Lehet vele beszélni…”)

Ezzel szemben a sensitive azt jelenti: Könnyen ingerelhető, alacsony ingerküszöbbel rendelkező tárgy vagy személy. Érzékeny.

 

Szintén érdemes lehet megjegyezni, hogy a sensitivity alapvetően fizikai érzetekre való érzékenységet, míg a sensibility vagy érzelmi vagy logikai benyomásokra vagy érvekre való érzékenységet jelent.

 

[caption id="attachment_427" align="aligncenter" width="448"] Sensitive, but not very sensible[/caption]

Tudtad?

Hogy az angol a germán nyelvek közé tartozik? Eredetileg az angol nyelv a némethez és a dánhoz állt a legközelebb… Ezt mind a mai napig tapasztalhatjuk, ha egy kicsit odafigyelünk a szavainkra.

Tudtad?

Hogy az angol cheap szó egy rövidített szó? Eredetileg nem azt jelentette, hogy olcsó. Sok germán nyelvben megtalálhatjuk a vásárol igét, hasonló alakkal: (óangol) ceapan, (mai német) kaufen, (mai holland) kopen. Az eredeti értelmezése a szónak a „good ceap”  "jó vétel”, "jó vásár” volt. Ebből rövidült vissza cheap-pé, miközben eredeti jelentését elvesztette.

Az angol sok szóban azonban megőrizte az eredeti jelentést. A chapman egy utazó árus volt. Ceap man; vagyis egy ember aki ad-vesz. Ebből a szóból származik a chapbook szó is, amely egy ilyen ember által árusított könyvecskét, vagy füzetet jelent.

[caption id="attachment_414" align="aligncenter" width="600"] Books from a chapman, who was a nice chap...[/caption]

Ugyanezt a szót hallhatjuk Koppenhága nevében is. A Kopen azt jelenti, vásárolni, adni-venni. A szó másik fele, a haegen pedig kikötőt, biztos helyet jelent. (Lásd a német hafen szót...) Ugyanez a szó köszön ránk vissza az angol haven szóból, amely a mind a mai napig ezt jelenti: egy biztonságos hely, kikötő. Tehát Koppenhága neve annyit jelent: a kikötő ahol vásárolhatsz.

 

Régóta foglalkoztat, hogyan változik az angol nyelv, hogyan tükrözi az azt beszélők társadalmának változásait. Igen, arra gondolok, hogy az angol egyszerűsödik. Nem csak azért, mert egyre többen és többen beszélik, hanem azért is, mert gyakran az anyaországban élők is elfelejtik a saját anyanyelvük kevésbé használt részeit. Szavak, mondattípusok, a nyelvtan egyes részei eltűnnek, és mások jönnek helyettük.

A nyelv változik. Nemcsak az angol; minden egyes nyelv a világon.

De hogyan? Mi az, ami eltűnik belőle? És mik az új dolgok, amik jönnek? Vajon mennyit mutat mindez a beszélők gondolkodásából? Ez egy nagyon messzire mutató kérdés, akit bővebben érdekel a téma, nyugodtan olvasson utána Steven Pinker: The Stuff of Thought című könyvében, érdemes.

Az is nagyon régóta érdekel, hogy mi a különbség a shall és a will módbeli segédigék között. Mint az köztudott, az angolban nem léteznek jövő idejű igeformák. Ez azt jelenti, hogy a jövő idő képzéséhez segédigékre vagy fél-segédigékre van szükség.

Nagyon érdekes, hogy az igeidők rendszerében nincs egy elkülönített segédige a jövő idő számára, helyesebben mondva több is létezik, és ez kuszaságot, átfedéseket eredményez. Hová akarok kilyukadni?

Miért tűnik el egyre inkább az angolból a shall? Mit jelent? Mi a különbség a will és a shall között? Hiányozni fog a jelentés, amit hordoz? Vagy már most hiányzik? Ahhoz, hogy megválazoljuk ezeket a kérdéseket, egy kicsit közelebbről kell megismernünk a módbeli segédigéket.

 

Mik a módbeli segédigék?

 

Az angol nyelvtanban az igék külön kategóriáját jelentik a módbeli segédigék. Ezek a rövid igék közös tulajdonságokkal rendelkeznek. Technikai szempontból nézve, a legfontosabb tulajdonságaik: nem képesek főigeként funkcionálni a mondatban; ebből következik, hogy csak segédigék lehetnek.

[1]        I must go home.

 

[2]        I could take the books.

 

[3]        They will visit us on Christmas Day.

 

Sőt, a segédigék sorrendjében mindig a módbeli segédigék az elsők, ha több segédige van a mondatban.

 

[1]        The boss might be swimming.

 

[2]        They should have been taken to hospital.

 

[3]        Mary will have been being operated by now.

 

Ennek a ténynek több következménye is lesz. Az első, hogy mindig ők veszik fel a not tagadószót.

 

[1]        The boss couldnot have gone home.

 

[2]        I would not take the books.

 

[3]        The boys from the hood willnot be visited on Christmas Day.

 

A másik, hogy ezeket a szavakat fogjuk mozgatni, ha erre szükség van. (Lásd az [1a], [2a], [3a] példákat.)

 

[1]        The bosscan swim.

[1a]      Can the boss swim?

 

[2]        The thieves could not take the books.

[2a]      Could not the thieves take the books?

 

[3]        The boys from the hood willnot be visited on Christmas Day.

[3a]      Willnot the boys from the hood be visited on Christmas Day.

 

Melyek az angol módbeli segédigéi?

 

Jelenleg kilenc ilyen szó létezik:

 

 

can/could

will/would

shall/should

may/might

must

 

 

Régebben tizenkét módbeli segédige létezett, közéjük tartozott még a dare, az ought, és a need is.

Szintén nagyon érdekes, hogy nem minden módbeli segédigének van múlt idejű formája. Továbbá egyiknek sincsen participle és past participle formája sem. Ez az oka annak, hogy mindig elsők lesznek az igelánc igéi között.

Itt szeretném megjegyezni, hogy a nyakra-főre használt nyelvtani összefoglalók és „segédletek” valótlanságot állítanak, amikor (például) azt írják, hogy a must múlt idejű formája a had to. A must-nak nem létezik múlt idejű formája. Az már egy másik kérdés, hogy sokkal egyszerűbb odadobni a tanulóknak egy ilyen nemtörődöm félmegoldást, mint elmagyarázni a különbséget a módbeli segédigék és a fél-segédigék között.

Mire valók?

A módbeli segédigék egy mondat modalitását változtatják meg. Ezt a fogalmat célszerű nem összekeverni a mondat módjával (kijelentő, kérdő, felszólító). A magyarban – ha jól tévedek – a modalitás fogalma nem létezik. Ez a fogalom az, ami valójában a módbeli segédigék megértését megakadályozza. Ha nem ismerjük magát a fogalmat, akkor a módbeli segédigék jelentésével sem lehetünk teljesen tisztában.

A modalitás alapvetően két dolgot tud elmondani egy adott cselekvésről. Egy módbeli segédige képes egyfajta emberi értékítéletet hordozni egy adott cselekvésről (valószínűség, szükségesség, megengedett-e, vagy tiltott); továbbá egy módbeli segédige képes kifejezni, hogy egy adott cselekvés felett mekkora az emberi kontroll. (szükségesség, tiltás, engedélyezés) Látható, hogy ez a két látszólag különálló funkció gyakran egymásba olvadhat, mivel elég nagy az átfedés közöttük.

Nézzünk egy példát, a can módbeli segédigével.

 

[1]        My sister can eat ice cream. I can not, because my mom do not let me.

A nővérem ehet jégkrémet, én nem, mert az anyukám nem engedi.

Ebben a mondatban a módbeli segédige egyértelműen kifejezi, hogy valami tiltott, nem engedélyezett. Ugyanakkor ettől az értelmezéstől egyáltalán nem áll távol a másik értelmezés sem. Vagyis: "Nem vagyok képes jégkrémet enni."

 

Nem véletlen, hogy a magyar -hat -het, végződés is hasonló kettősséggel bír.

 

[2]        Knock knock…

You can come in.

 

Kop kop.

Bejöhetsz. (Megadom az engedélyt.)

 

 

[3]        I can swim.

Tudok úszni.

 

Vagyis: Képes vagyok rá, nem gátolja, vagy tiltja semmi, fizikailag sem; vagyis tudok úszni.

 

Fontos, hogy megértsük a modalitás fogalmát, mert így sokkal egyszerűbben és átláthatóbban tudjuk majd értelmezni a módbeli segédigék. Szabályok kusza halmaza helyett egy összefüggő rendszert fogunk kapni.

Tudtad?

Hogy miért ejtjük ugyanúgy a flour (liszt) és flower (virág) szavakat? A flower szó azt is jelentette, valaminek a legjava. Érdekes, hogy a magyarban is létezik a színe – virága kifejezés, hasonló jelentéssel…Mivel a gabona legjava, az ember számára leghasznosabb része a liszt volt, így rajtaragadt az elnevezés. Hát ezért ejtjük ugyanúgy…

 Tudtad?

Hogy a „Pakisztán” valójában egy mozaikszó?

Miután felbomlott a britek gyarmatbirodalma, és India függetlenné vált, hirtelen szükség lett egy szóra, amely képes volt megnevezni azt az új államot, amelyet India muszlim területeiből szakadt ki. Így aztán az új államot alkotó területek neveiből ad hoc összeállítottak egy teljesen új mozaikszót. Melyek ezek a területek? (Angolul írva.) Punjab, Afghan frontier (Afgán határvidék), Kashmir, Sind, Baluchistan. Ezekből áll össze a „Pakistan” szó.

 Tudtad?

Hogy az adjutáns (segédtiszt) és az adjunktus (egyetemi oktató, a tanársegédnél magasabb, de a docensnél alacsonyabb fokozat) szavak szótöve azonos? Ez az ige az adjungere; jelentése: valamihez hozzákapcsol, csatol. Az angol adjunct szó jelentése: valami amely egy nagyobb struktúra része, azonban nem feltétlenül szükséges a működéséhez. Vagyis a tiszt képes meglenni segédtiszt nélkül is, és az egyetemek sem összeomlanának össze adjunktusok nélkül. Milyen találó elnevezés… Nomen est omen.

 Tudtad?

A legtöbb szónak története van. Mindegyik jelent valamit, és izgalmas, az emberi természetről sokat mondó meséket suttognak az évszázadok, évezredek óta velünk élő szavak. Minden nap koptatjuk őket, de tudjuk vajon, hogy pontosan mit is jelentenek? Érdemes meghallgatni, hogy mit mesélnek nekünk.

Tudtad?

 

 

Az előző cikkben azt mondtam, hogy a szavak szimbólumok. Azonban a szimbólumoknak nemcsak önmagukban lehet jelentésük. Illetve sokszor egy szimbólum egyszerre több dolgot is jelenthet, és nekünk ki kell választanunk, hogy az adott szimbólum mit is szimbolizál egy adott helyzetben. A szavak nagyon sokszor több dolgot is szimbolizálhatnak, vagyis több jelentésük is lehet. Ez azt a problémát hozza létre, amivel szinte minden nyelvhasználó találkozott már: "Ismerem ezt a szót, de nem értem amit jelent ebben a mondatban. Valami baj van."

A szavak csoportokba oszthatók azonos tulajdonságaik miatt (és nem szerint). Miért fontos ez az apró megkülönböztetés?

Miért nem szerint és miért miatt?

Azt hiszem a legnagyobb probléma a nyelvtannal az, hogy nem ok-okozati összefüggések rendszereként, hanem egy egyszerű adathalmazként fogjuk fel. Ennek értelmében a szófajok és egyéb szócsoportok nem ezért vannak, hogy bonyolultabbá tegyék az életünket. Épp ellenkezőleg. Hogy egyszerűbbé tegyék azt.

Ez az egyszerű gondolat olyan banálisnak tűnik, mégsem látom, hogy megfontolnák a tanulók. Hiszen a legtöbbjük nem akar gondolkodni, hanem azonnal recepteket, megoldásokat akar. Gondolkodás nélkül azonban nem megy! Hogyan segíthet hát bennünket a fenti elv abban, hogy jobban értsük, amit mondunk?

Vegyünk egy nagyon egyszerű és rövid szót, amely legalább ennyire problémás: get.

A get igével az a baj, hogy dicséretes rövidsége miatt előszeretettel használja a beszélt angol más igék helyettesítésére. Ez még nem is lenne baj. Azonban az igék, amelyeket helyettesít, teljesen más típusúak. Ami szintén nem baj, ha fel tudjuk fogni, hogy nem minden ige egyforma. Azonban idáig kevesen jutnak el. Miért számít ez? Hogyan igazodjunk el a jelentések útvesztőjében, amikor nem tudjuk, hogy mi vezethetne bennünket? Lássuk!

A szavak csoportokba sorolhatóak azonos tulajdonságaik alapján. Ezek a csoportok a szófajok. Miért jó ez? Azért, mert ha ismerem a szó szófaját, akkor azt is tudni fogom, mire lehet felhasználni, illetve ellenőrizni tudom, hogy mire lehet felhasználni az adott szót.

Természetesen, ehhez a cikkhez is felütöttem a Webster’s-t, és  igeként huszonkét, főnévként további három és még körülbelül ugyanennyi kifejezés és phrasal verb részét képezi a get.

A get-nél általában nem az a probléma, hogy a szófajt hibásan azonosítják, hanem sokkal inkább az, hogy az igék közötti alapvető különbségeket sem ismerik fel a tanulók. Ugyanis nem minden ige egyforma. Ez azt jelenti, hogy bizonyos igék csak meghatározott szófajú szavakkal lesznek értelmesek. Továbbá nemcsak a jelentésük lesz más, de az egész mondatot megváltoztatják maguk körül!

A négy leggyakoribb ige, és elsődleges jelentésük, amelyet a get helyettesít. (A Webster’s New World Dictionary harmadik kiadása [1988] szerint.)

 

Receive: To take or get (something [which is] given, offerend, sent, etc.); acquire or accept.

Kapni, vagy szerezni (valamit, amit adnak, felajánlanak, küldenek, stb.); szerezni vagy elfogadni.

 

Become: To come to be, to grow to be, to change or develop into by growth.

Valamivé lenni, valamivé nőni, változni vagy fejlődni valamivé, növekedés által.

 

Arrive: To reach one’s destionation, come to a place.

Elérni egy adott célt, megérkezni valahová.

 

Acquire: To get or gain by one’s own efforts or actions. To come to have one’s own; get posession of.

Megszerezni vagy megkapni (valamit) a saját erőfeszítéseknek köszönhetően. Elsajátítani valamit, birtokába jutni valaminek.

 

Miért írtam ki ezeket a szavakat és meghatározásokat?

 

Azért, mert segítségükkel megérthetjük, hogy miben különböznek ezek az igék. Annak segítségével pedig megérhetjük azt is, hogy miért lesz nehezebb megérteni a get jelentését, amikor ezeket az igéket helyettesíti. figyeljük meg, hogy mi az amivel ki kell egészítenünk az igét, hogy a értelmet nyerjen. Ez mind a négy szó esetében más.

 

Receive: (megkapni) valamit

 

Become: (válni) valamivé, vagy valamilyenné

 

Arrive (to): (megérkezni) valahová

 

Acquire: (megszerezni) valamit

 

Hová akarok kilyukadni? A receive és az acquire igék ugyanazt a típusú szót (egy főnevet) igényelnek ahhoz, hogy értelmesek legyenek.

 

[1]        I received the letters.

Megkaptam a leveleket.

 

[2]        I acquired a master’s in geology.

Szereztem egy egyetemi diplomát geológiából.

 

Mind a receive mind az acquire ige főnevet vagy névmást vonz maga után, mivel szükségük van egy újabb mondatrészre, hogy értelmet nyerjen maga a mondat! Ez a mondatrész a tárgy. A tárgy elmondja, hogy [1] Mit kaptam meg? (the letters – a leveleket) [2] Mit szereztem? (A master’s – egy egyetemi diplomát) Azokat az igéket nevezzük tárgyas igéknek, amelyeknek tárgy nélkül nem értelmezhetőek. A get tehát tárgyas igéket is helyettesíthet. Fontos tudni, hogy a tárgy mondatrész funkcióját csak főnevek – vagy ezt helyettesítő névmások – tölthetik be.

 

[1a]      I got the letters.

Megkaptam a leveleket.

 

[2a]      I got a Master’s in geology.

Szereztem egy egyetemi diplomát geológiából.

 

A t betű azért van vastaggal szedve, mert ez a tárgyrag. A magyar nyelvben ez jelzi, hogy a szó, amelyhez kapcsolódik, a tárgy. Vajon az angol nyelvben van tárgyrag? A kérdés csak költői lehetett, hiszen az angol nem ragozó nyelv. Tehát az angolban nem létezik ragozás, a közhiedelemmel ellentétben. Hogyan jelzi hát az angol a tárgyat? Honnan tudjuk, hogy melyik mondatrész lesz az? Egyszerű! A mondatban elfoglalt helye fogja azonosítani a tárgyat.

 

A tárgyas ige után mindig a tárgy áll kijelentő mondatokban.

 

Ez azt jelenti, hogy a másik két ige – become, arrive – esetében nem tárgyra, hanem egy másik mondatrészre lesz szükségünk, amelyet csak más típusú szavak tölthetnek be. A become ún. kötőige. Ez azt jelenti, hogy nem tárgyra, hanem egy ún. kiegészítésre lesz szüksége ahhoz, hogy értelmes legyen. Ezt a funkciót egy melléknév vagy egy főnév tudja betölteni. Nézzünk egy példát!

 

 

[3]        I became rich.

I got rich.                                                       Helyes!

Meggazdagodtam.

 

 

A get valóban helyettesítheti a become kötőigét, de csak akkor, hogyha azt egy melléknév követi! Az alábbi mondatok ugyan elméletileg lehetségesek, de senki nem beszél így!

 

 

[4]        I became a teacher.

I got a teacher.                                                           Helytelen!

Tanárrá váltam.

 

 

[5]        I became my own worst enemy.

I got my own worst enemy.                            Helytelen!

Saját magam legnagyobb ellenségévé váltam.

 

 

Az utolsó szó, az arrive to a legegyszerűbb mind közül. Mivel az arrive azt jelenti, megérkezni, ezért – a jelentéséből fakadóan – csak úgy nyerheti el értelmét, hogy ha egy olyan szót vagy szóláncot kapcsolunk hozzá, amely megmondja, hová érkezünk meg.

 

 

[6]        They arrived to Budapest.

They got to Budapest.

Megérkeztek Budapestre.

 

 

[7]        We didn’t get into Cambodia.

We didn’t arrive to Cambodia.

Nem érkeztek meg Kambodzsába. (Nem jutottak be…)

 

 

[8]        This thing is getting nowhere.

This is not arriving to anywhere.

Ez a dolog nem érkezik meg sehová.

(Nem megy sehová. Átvitt értelemben: Hiábavaló, meddő.)

 

 

Remélem a cikknek sikerült felhívni a figyelmet arra, hogy az igék nem egyformák, és ugyan lehet, hogy egy azonos szimbólum jelöli őket, de ettől a jelentésük még nem fog változni. Helyesen kell értelmeznünk őket, ami csak akkor lehetséges, ha pontosan tudjuk, mit jelentenek. Fontos tudni, hogy egy ige a mondatban soha nem áll egyedül. De hogy mivel állhat együtt, azt már a jelentése fogja eldönteni. Ez is csak azt mutatja, hogy a mechanikus nyelvhasználat, a gondolkodás nélküli mondatalkotás, és egy szó értelmezésének elmulasztása drasztikus következményekkel jár.

 

Egészen pontosan ez a különbség a jó és a rossz nyelvhasználat között.